Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fónagy István és Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről / Szeressük, ápoljuk anyanyelvünket
képpen sem szabad lebecsülni“ — mondta egy párttitkár. Amikor azt mondja valaki, hogy „mélyítsük el a békeharc feladatait", akkor világos, hogy a szót nem eredeti értelmében hasz nálja. A feladatokat „elvégezzük“, de nem „mélyítjük el“. Az illető nem gon dolt „elméiyítés“-re, azt akarta monda ni csupán, hogy mindekinek (egyre fo kozódó mértékben) helyi kell állnia a békeharcban. Sokat támadták az irányt vesz kife jezést. ídegenszerűnek tartják, mert szá mos európai nyelvben találkozunk meg felelőjével. Nem állíthatjuk azonban, hogy a köznyelv nem fogadta be. Elő fordul már Arany Jánosnál, aki a sár kányról írja: De mint a széles szárnyú héja, Midőn csirkét rabolni célja, Vagy rá a cső nem puffra lő, Ép oly irányi vesz mostan ő. Mai íróink közül Veres Péter is él vele, mégpedig egy alföldi pásztor szá jába adja: „Hogy találjátok meg a ket tősjárási gulyát? Idefigyeljetek, itt most irányi vesztek a Göncölszekér jobbsarkának“ (Szolgaság, 439. old.) Nem az a baj tehát, hegy használják ezt a kifejezést, az sem, hogy átvitt ér telemben használják, hanem az, hogy agyonhasználják. Gyakran egyszerűen „igyekszik, törekszik, azon lesz“ értel- lemben használják. „Irányt veszek arra, hogy pontosan ott legyek holnap.“ Nem helyeselhető a fordulat szó lejá ratása sem. Sztálin elvtárs a munka ter melékenységének emelésével, a szocialis ta ipar kiépítésével és a mezőgazdaság szocializálásával kapcsolatban beszélt a fordulatról, amikor eldőlt a Szovjetunió ban a szocialista nagyüzem és a kis gazdaság harca az előbbi javára. Az elhalványulás végső foka, amikor egy szó tökéletesen elveszíti jelentését és üresen cselleng a mondatban. Erre is van példa. Figyeljük meg elsősorban önmagunknál, nem használjuk-e feles legesen, tartalmatlanul a kérdés szót, amikor „pártépítés“ helyett „pártépítés kérdésé“-ről vagy „munkaverseny“ he lyett „munkaverseny kérdésé“-röl be szélünk. „ ... a kultúrmunkán keresz tül is előbbre visszük a termelés kérdé sét“. Nem sokra mennénk, ha minde nütt csupán a termelés kérdését vin nék előbbre a termelés fokozása he lyett. Különösen bántó, ha az ilyen „kér dés" egy mondatban háromszor fordul elő. „Az új értelmiség kérdéseivel kap csolatban néhány olyan kérdést vet fel, ami elég komoly kérdés“ — mondotta egy egyetemi tanár. Megállapíthatjuk tehát, hogy a moz galmi zsargont nem újonnan gyártott szavak teszik zsargonná tolvajnyelvvé, hanem bizonyos köznyelvi szavak el kop tatása, elferdítése. Ilyen módon alakul ki a mozgalmi zsargon sajátos szókin cse, ez alkotja a mozgalmi nyelv és ezen túl a politikai élet nyelvének „szűk keresztmetszet“-ét MIÉRT BÜROKRATIKUS TOLVAJNYELV A MOZGALMI ZSARGON? A nyelv, a beszéd arra való, hogy megérthessük egymást. Arra törekszünk általában, hogy világosan, egyszerűen fejezzük ki gondolatainkat. A bürokra tikus nyelv azonban külön utakon jár. Nem a legrövidebb utat, nem az egye nes utat választja. Éppen azért, mert erre képes a közönséges halandó is. Nem az a célja, hogy a hallgató dolgát meg könnyítse. Hadd törjék csak a fejüket! Aki bürokratikus nyelven beszél, mint ha különös örömét lelné abban, hogy a megszokott, egyszerű magyar kifejezése ket szokatlan, olykor érthetetlen, ma gyartalan kifejezésekkel helyéttes$tí. Nem egyszer tapasztaljuk saját kárun kon, hogy bőven akadnak még olyan ál lami tisztviselők, olyan mozgalmi funk cionáriusok, akik bonyolult, nyakate- kert módon fejezik ki azt, amit röviden és velősen is el lehetett volna mondani. A bürokratikus nyelv persze nem mai találmány. Ugyanolyan idős, mint ma ga a bürokrácia. A hivatalos nyelv ilyen módon kívánt eltérni a köznyelvtől, a beszélt nyelvtől; ezzel is meg akarta könnyíteni az uralkodó osztályoknak, hogy a nép ügyeiben a nép tudtán kí vül döntsenek. Az államapparátusban működő bürokraták egész szaktudása gyakran a hivatalos nyelv ismeretéből állt, ez volt büszkeségük tárgya, nélkü lözhetetlenségük, felsőbbségük záloga. Mikszáth Kálmán „Az én első princi pálisom“ c. novellájában arról ír, hogy a szolgabíró mellé beosztott kezdő tisztvi selő ráírja egy aktára az idézést: „Je len ügy tárgyalására augusztus 10-ének délelőtt 10 óráját tűzzük ki stb., stb." A szolgabíró azonban ezzel nincs megelé gedve; ráírja az aktára: „Nincs irálya“ (azaz: stílusa, formája) és átfogalmazza a szöveget: „Jelen ügy tárgyalása meg- tarthatása lehetőségének szempontjából
