Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Méry Ferenc: A kisérleti földeken
sonló területet, elégedetlenek leszünk. Mert egy ilyen óriási napraforgószá ron nem 50 centiméteres, hanem 80—100 centiméteres átmérőjű tányérnak kelle ne nőnie. De ezt a titkot hadd fejtse meg a kísérleti állomás vezetője, Fojtik elvtárs. — Tulajdonképpen a mi napraforgó kísérleteink nem magtermésre irányul nak. Természetesen, igyekszünk olyan fajtát meghonosítani, amely magra is nagy termést hoz, de a fő cél az olyan fajta kitermelése, amelyből sok jómi nőségű silótakarmányt nyerünk. — A szár azért ilyen lombos és sű rűlevelű? — Igen, az elvtársak is tudhatják, hogy a magjáért termesztett napraforgó leveleit érés előtti hetekben letörik, hogy a növény tápanyagát ne a levélzet, hanem a magtermés növelésére hasz nálja fel. Nos, ez itt fordítva van. Arra törekszünk, hogy minél több, dúsabb, s nagyabb tápértékű levél teremjen egy- egy száron. Ezt már lényegében véve az idén elértük, mert számításaink szerint ebből — mutat a napraforgó erdőre — a „Gigant" nevű szovjet eredetű napra forgóból hektáronként 850 mázsa siló zásra igen alkalmas zöldtakarmányt nyerünk. HEKTÁRONKÉNT 100 MÁZSA KUKORICA A kertek alatt terül el a kísérleti ál lomás kukoricaparcellája. Itt folyik a keresztezett „hibrid" kukoricafajta ter melése. Sok évi fáradságos, lelkiismere tes munkába került, míg kitermelték ezt a jó kukoricafajtát, amelynek a magját aztán szétküldik egyes szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Vájjon miért kell éveken ót kísérletezni, s van ennek értelme? Az első években nem hogy emelkedne a kukorica hektárhozama, hanem inkább csökken. A kísérletezés kezdetén, pl. az első évben 2C—25 szá zalékkal kevesebb a hozam, mint a ren des kukoricaíajtából. Nem akarjuk most hosszasan a dolog szakmai oldalát meg magyarázni, csupán annyit, hogy a kö zönséges lófogú kukoricát, virágzáskor önbeporzással termékenyítik. Tudvalevő, hogy természetes úton a virágport pél dául az egyik szár a másiktól kapja a szél segítségével. Na már most, hogy ezt megakadályozzák, állandóan figye lemmel kísérik a kukorica fejlődését és virágzáskor ugyanazon kukorica virág porát rászórják a rajta fejlődő kuko ricacsőre. Ezzel az eljárással a további termékenyítéstől óvják meg a növényt, így tart ez éveken keresztül. Nagy tü relmet igényel ez a munka, de lég több nyire megvon az eredménye. Az idén az effajta kukoricából 100 mázsás hék- tárhozamra számítanak. S mi a különbség a keresztezett „hib rid" és a közönséges kukorica között? Elsősorban —- ahogyan Fojtik elvtárs megmagyarázta — ez a kukorica ellen- állóbb az időjárás viszontagságaival. Má sodsorban keményen ellenáll a kukorica különféle betegségeinek: üszők, rozsda, kukoricamoly stb. Jobban bírja a szá razságot, s ha kevesebb is a csapadék, szépen fejlődik, nem apad meg a sze me. Összehasonlításkép meg is mutatta Fojtik elvtárs, s két szemünkkel meg győződtünk róla, hogy a közönséges ku korica már csaknem teljesen beérett, száraz a kórója, a csövek fejletlenek, a nagy szárazság következtében apró, apadt a magva. Míg a „hibrid" még most is, szeptember első hetében is szép, haragos zöld a levele, a kórója olyan egyenletes, mintha valami kertész egyenletesen levágta volna a tetejét. A csövek egészségesek s egyenlő magas ságban helyezkednek el a kórón. Mivel négyzetes, fészkes ültetéssel tették a magot a földbe, egy tövön két szál kóró van. Minden tövön csaknem két egész séges kukoricacsövet láthatunk. Átlag ban számítva minden szálon másfél egészséges csőre számítanak. Előnye még a fészkes négyzetes ültetésnek, hogy ke resztben és hosszában lehet géppel vagy lókapával sarabolni. Ezt az előnyt ki is használták a kísérleti állomás dolgozói, mert a kukoricát háromszor meg sará ból ták, háromszor kapálták. Sokat ér ez, mert paraszti szólás-mondás szerint: „Minden kapálás felér egy esővel". Hát ez így van. Ezért terem ezen a kukorica- táblán hektáronként 100 mázsa csöves- kukorica. MÉRV FERENC, SSzázmázsás hektáronkénti termést ígér a kísérleti telep kukoricatáblája.
