Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Méry Ferenc: A kisérleti földeken
A kísérleti földeken Egy omladozó szobor áll Nyárasd fő utcájában, az állami gazdasághoz vezető útkereszteződés előtt. Évszázadokkal ez előtt állították fel, akkoriban, amikor a király pallós joggal ruházta fel a falu földesurát. Akkor került ide ez a kü lönben művészietlen kidolgozású szobor, egy oszlop, rajta egy könyökben bé- hajlított vaskar, hosszú széles kardot markolva. Az ember megborzong, ha ránéz, s eszébe jutnak azok a jobbágyok, akiket a hírhedt Pálfy gróf, pallos joga alapján, lefejeztetett. Rozsda eszi már a kardot, omladozik, leesik a vakolat a szobor faláról, s talán a gróf urak csont jait is megette az idő vasfoga, de azok nak a leszármazottjai, rokonai, akik a pallosnak estek áldozatul, még mindig itt élnek a faluban. Hogy élnek? Most élnek csak igazán. Azóta nagyot fordult a sors kereke. S mi történt a hatalmas birtokkal? Nagyrészét a nyárasdi dolgozó parasz tok szövétkezetbe tömörülve művelik, egyrészén pedig állami gazdaság alakult, tehát a föld azé, aki megműveli, azoké, akiknek elődjei vérükkel, s verejtékük kel öntözték. Az úgynevezett „kiskas- télyban“ „székel" az állami gazdaság s mellette az újjáépített tiszta, hófehérre meszelt, muskátlis ablakú házakban a gazdaság dolgozói laknak. Itt ütött tanyát a lombos fákkal öve zett, szép gyümölcsössel körülvett mel léképületben a gazdaság kísérleti ál lomása. Hat éve már annak, amikor első kí sérletüket végezték. Akkoriban a köz ség lakósai kíváncsian nézegették a kí sérletezők felszerelését és munkáját. Egyesek meg is kérdezték, mire jó ez? A kísérleti állomás vezetője nem fukar kodott a magyarázatokkal. Nemcsak a jövő-menő embereknek mondta el szí vesen a kísérleti állomás célját, hanem készségesen rendelkezésére állott magya rázatokkal a környék szövetkezeteiből jött küldöttségeknek, agronómusoknak és ilyen csoportos látogatások alkalmá val sokszor napokat töltött a kísérleti földeken. Nem sajnálta az időt, örült, hogy a kísérleti állomás ilyen nagy köz kedveltségnek örvend. Azóta híre ment az egész környéken, s ma már nem egy szer jönnek érdeklődök a nyitrai kerü letből és Bratislavából is. Nem hiába mondta egy ötven év körüli alacsony termetű, nyárasdi kisparaszt, mikor a kísérleti telep után érdeklődtünk: „Csak nézzék meg az elvtársak. Amit ezek a kísérletezők cselekszenek, az boszorkány ság. Szavamra mondom, ha nem látnám két szememmel, s nem fogtam volna két kezemmel az „óriás“ kukoricacsöveket, hát beszélhetne nekem akárki, hogy mi re képes a tudomány, nem hittem vol na el soha. No, de felesleges a beszéd. Győződjenek meg róla maguk." Most már utunk a kísérleti állomásra vezetett Az épület hosszú folyosóján különféle nagyságú, formájú és szinű kukoricacsövek sorakoznak a polcokon. Olyan ez, mintha az ember kukoricaszá rítóban járna. Van itt fehér csemege, hazai sárga, különféle lófogú kukorica. Sudármagas, feketehajú férfi fogad az irodában. Karéi Fojtik mérnök, a kísér leti állomás vezetője. Elmondottuk jö vetelünk célját, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük a tizenkét hektárnyi kí sérleti földet Az állomás vezetője út közben elmondja, hogy Viszocsany Jó zsef segédkísérletezővel és 11 ügyeske zű fiatal lánnyal dolgoznak. Munkájuk fő célja a keresztezett „Hibrid" kuko ricafajta vetőmagjának kitermelése. Kí sérleteznek ezenkívül takarmánynapra forgó, takarmánytök és különböző din- nyeíajta termelésével. A NAPRAFORGÓ „ŐSERDŐBEN" Igen, hasonlóképpen fest ez, ha meg állunk a napraforgó erdő mellett. Az ember szinte törpének érzi magát a 3—4 méter magasra nőtt napraforgószárak között S olyan erősek ezek a napra forgók, hogy talán „csak" fűrésszel le het majd kivágni. A levelek hossza eléri az 50 centimétert, s szélességben ugyancsak közel járnak az öivenhez. A tányérok a magasban úgy festenek a száron, mintha az ember nagy varjú- fészkekeí látna a jegenyefán. Csodálatos ez a napraforgó. A tányérok átmérője 50—60 centiméter és az egészséges mag vak olyan tömötten, szinte szabályosan helyezkednek egymás mellé, hogy az ember azt hiszi, valami rajzoló először megrajzolta ezeknek a magvaknak a he- ' 1 lyét. Pedig nem volt itt rajzoló és még boszorkányság sem. Ez a természet nagyszerű munkája. Ha azonban jobban szemügyre vesszük ezt az őserdőhöz ha- Három-négy méter magasra is megnőtt és dúslevélzetű a takarmányozási célokra ter~
