Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - A. Csehov: A menyhal
bám vizet nyel és a levegő megtelik görcsös, fülsiketítő köhögésével. — Hol a pásztor? — hallatszik most a part felől — Jef-i-im! Halló, pász tor! Merre vagy? A nyáj bement a kert be! Kergesd ki! Kergesd ki! Dehát hol van az a vén rablógyilkos? Férfihangok kiáltoznak össze-vissza, azután női hang hallatszik Az urasági park kerítése mögül előtűnik maga az úr, Andrej Andreics, perzsamintás se lyem háziköntösben, újsággal kezében... Kérdőn tekint a folyó felé, a kiáltások irányába, azután gyorsan megindul az épülő fürdőház felé — Mi van ott? Ki ordít? — kérdi szi gorúan, amikor a fűzfavesszőkön keresz tül megpillantja a három műkedvelő ha lász vizes fejét. — Mit csináltok oda lenn? — Ha ... halat fogunk — motyogja Jeíim anélkül, hogy fejét arrafelé for dítaná. — Majd adok én neked halat! A csor da a kertben sétál, ő meg halat fog! És az a fürdőház mikor készül el, gaz emberek? Két napja dolgoztok rajta és nyoma sincs a munkátoknak! — El... készül az is — . krákogja Ge- raszkn. — Hosszú még a nyár, ráérsz megmosakodni, méltóságos úr... Pfrr! Sehogyse készülünk el itt ezzel a meny hallal ... A gyökér alá bújt, beszorult: se erre, se arra... — Menyhal? — kiált fel az úr, és a szeme kifényesedik. — Húzzátok ki gyorsan! — Tán adsz érte egy félrubelecskét... Megegyezünk... Jókora állat, akkora, mint a feleséged... Megéri a félrubelt, méltóságos uram, már csak a fáradsá gért is ... Ne gyömöszöld, Ljubim, ne gyömöszöld, mert még megdögleszted! Alulról nyomd! Fölfelé, ha mondom, nem lefelé, te sátán! Ne rúg dalózzatok. Eltelik öt perc, tíz... Az úron erőt vesz a türelmetlenség, — Vaszilij! — kiált be a házba. — — Vaszjka! Hívjátok ide Vaszilijt! Kiszalad Vaszilij, a kocsis. Valamit rág és erősen szuszog. — Ugorj be a vízbe — utasítja az ura ság. — Segíts nekik kihúzni a menyha lat... Menyhalat fogtak, de nem tud ják kihúzni! Vaszilij gyorsan levetkőzik és beugrik a vízbe. — Mingyárt... — mormogja. — Hol az a menyhal? Mingyárt... Egy szem- pillantás alatt meglesz! Eriggy innen, Jefim! Öregember létedre mit avatko zol a más dolgába? Hol van az a meny hal? Mingyárt ebben a szempillantás ban ... Ahá, megvan, Vigyétek innen a kezeteket! — Mi az, hogy vigyétek a kezeteket? Ennyit mi is tudunk! Hogy aztán te húzd ki?! — De hiszen így sose fogjátok meg! A fejinéi fogva kell! — — A feje a gyökér alatt van. Ennyit mi is értünk hozzá, te mafla! — No ne ugass, mert elúszik. Söpre dék! — A méltóságos úr előtt ilyen szava kat ... — motyogja Jefim. — úgyse húzzátok ki, fiúk! Csuda ügyesen be fészkelte magát oda. —* Megáll jatok, majd én... — mondja az uraság és sietve nekiáll vetkőzni. — Négyen vagytok odalenn fajankók és egy menyhalat nem tudtok megfogni! Andrej Andreics, miután levetkőzött, egy kicsit lehűl és azután beugrik a vízbe. De az ő beavatkozása sem vezet eredményre. — El kell vágni a gyökeret — jelen ti ki végül Ljubim. — Geraszim, menj, hozd a fejszét! Adjátok ide a fejszét! — Vigyázzatok, nehogy levágjátok az ujjatokat! — mondja az úr, amikor a vízalatti fejszecsapások hangja hallat szik a gyökéren. — Jefim eriggy in nen! Megáll jatok, majd én kihúzam azt a menyhalat... Ti nem tudjátok .., izé... A gyökeret elvágták, és Andrej An dreics legnagyobb megelégedésére érzi, amint ujjai a menyhal kopoltyúja alá mélyednek, — Fogom már, fiúk, ne taszigáijatok! Álljatok csöndben,... húzom már ki felé! A víz felszínén megjelenik a meny hal óriási feje és mögötte rőfnyi feke te teste. Nehézkesen csóválja farkát és mindenáron szabadulni szeretne. — Ne bolondozz... Véged van, öcs- kös. Megfogtalak végre? Mi? Valamennyi arcára mézédes mosoly terül. Hosszú perc telik el néma szem lélődésben. — Pompás menyhal! — motyogja Je fim és megvakarja kulcscsontját. — Megvan tíz font is, ha nem több! — Bizony — mondja rá az úr. — A mája csak úgy dagad! Csakúgy feszíti belülről! A-ah! A menyhal váratlanul heves mozdu latot tesz farkával felfelé, a halászok fülét hangos csobban ás zaja üti meg ... Valamennyien utánakapnak, de már ké ső: a menyhal úgy eltűnt, hogy híre- hamva se maradt.