Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fábry Zoltán: Emberek könyvek jegyzetek
Stószon történelmi esemény zajlott le: dolgozók agyaggalamb-lövészete. A leg többen nem is tudják, mi történt. Meg írtam, hogy tudomásul vehessék leg újabb győzelmünket. V - ' - \ • • ' A HŐMÉRŐ hőt mér. Hideget, meleget, jót, rosszat, nyarat, telét, egészséget, beteg séget. Pontosan, hitelesen. Mi tévedhe tünk, és tévedünk, a hőmérőnek nem le hetnek szeszélyei, hiedelmei, képzelgései. A hőmérő nem tűr képzelt beteget: ma gabiztos műszer, cáfolhatatlan próba. Ez év kegyetlen teléig legalább is így tud tam. De februárban, egy kassai opti kai holtban ablákhőmérőt vettem. Ami kor kiszögeztem, 40 fokot mutatott. El hittem, elfogadtam: a hőmérő pontos műszer, nem csalhat és nem tévedhet. Szerencsémre olyan helyen dicsekedtem el a hideggel, ahol szintén van ablak hőmérő és akkor kisült, hogy valame lyik műszer csekély húsz fokkal téved. Á próba megmutatta, hogy az én új hő mérőm- a bűnös. No nem baj, vigasz taltam magam: ha 20 fokot levonok, mindig megkapom a helyes eredményt. Igen ám, de ahogyan a hideg enyhült, a különbség is változott. Közel a fagy ponthoz 10 és 5 fokra szűkült a különb ség. Mit, mennyit és mikor kell most már levonni? Elkezdtem bosszankodni és megtorlásra készülődtem. írok a gyárnak, írók a cégnek! Keresem a ne vet, de a műszeren semmi jel, semmi név, semmi cím. Visszaviszem az üzlet be! Oda fogom csapni a pultra: sózzák be maguknak! És tényleg, a legköze lebbi kassai utamkor szépen bepakkol- tam a kofferbe, hogy hazatérve újra ki bontsam. Dehogy mentem be az üzlet be, dehogy csaptam oda a pultra! A küszöbnél visszafordultam: szégyeltem magam. Én szégyeltem magam a rongy munkáért, a műszercsalásért a hitelron tásért, én, akit becsaptak. Úgy szégyel tem magam, mint gyerekkoromban, amikor akaratlanul tanúja voltam egy tólvajlásnak. A tolvaj nem szégyelto magát, nem is látott, nem is tudott ró lam és én mégis hideglelősen pirultam, akárcsak most, amikor az üzletajtó előtt megálltam. Nem mentem be és nem szóltam, ahogy illett volna, ehelyett visszahoztam a hőmérőt és újra kiszö geztem. Azóta már le is vettem, mert nyár elején színes tartalma szétfolyt a csőben, anyaga felbomlott, és most már egyforma zöldre festett mindent. És en nek a rongy munkának nincs címe és gazdája!... A hőmérő — hitelmérő. De ez a hő mérő a munka gyalázata és hitelrontó- ja. Szégyelem magam, szégyelhetem ma gam! De e szégyenért piruljanak azok az ismeretlen tettesek, akik hanyagsá gukkal, lelkiismeretlenségükkel csor bát ejtettek a szocialista munka becsü letén és hitelén. TAMÁSI ÁRON néhány évi hallgatás után egyszerre két könyvvel jelentkezett és e két szerény című könyv honapók óta a könyvkereskedések keresett cikke. „Ha zai tükör” c. ifjúsági regénye felnőttek élménye és gyönyörűsége! Élvezik, fal ják, vallják. ízlelik édes keserűségét, to vábbítják világos bölcseségét: gyerekem berség, népigazság erkölcsi természetes ségét, cáfolhatatlanságát, mely végső fokon mindig a gondolat igazával azo nosul. Bölcs könyv, igaz könyv: gye rek, nép, tudós egyformán bólinthat ja rá az igent. E könyv magyarjai olyan emberek, „kikből sóvárgott az emberi jóféleség”. Az igaz olvasó is erre szom jazik. Ezctt óly gyújtó és termékeny e találkozás. Magyarország világtörténelmi aktusa 1848/49 volt. A szabadságharc: teljes ség, de ugyanakkor — teljesítés is: multromboló és jövetelítő feladat. 1848/ 49 két ponton vétette el e telítést: a szociális szektoron és a nemzetiségi kér désben. A „Hazai tükör” e megoldatlan ság öneszmeló vádtükre: az erkölcsi és történelmi telítettség igényeinek sugal- rnazása, tudatosítása. Egy gyemekifjú eszmélésének leszünk tanúi és — ré szesei. Madár Vince viaszérzékenységű történelmi hanglemez. Lát, hall, eszmél, beszél — máig érőn. A gyerekemberség bőlcsesége és a népigazság székely üdesege maradéktalanul találkoznak e feledhetetlen Vincében. Az emberek ez időben mindenfele és mindenfelől lesik „a hazai buzdulás” híreit. A „nemzeti buzgásban” mindenki egy, valami kü lönbség azért mégis adódik. „A néme tek menjenek el, a jobbágyok maradja nak veszteg”!: ez a rendi Magyarország hangja. Lakjon jól a kecske és maradjon meg a káposzta! A szabadság azonban más fából van faragva. Olyan szabad ságról lészen immár szó, „mit már a jobbágy embernek is meg kell adni, nemkülönben arról a szabadságról, hogy magyar szívből emberi igazságot lehes sen mondani s ugyanazt újságba is be írni”. A kis Vince apja szájából hallja, hogy „maga a nép fedél nélkül áll mondhatni”. A népet tehát „pártolni” kell, de ezt sokan „pártütéssel” egyen lítik. Lám, Vince tanítója is azt kérdi,
