Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Sas Andor: Egy nagylomnicai ház előtt
alkalomra váró szellemi csökevényei ádáz, elemi erővel törtek elő. Megráz kódott, mint a mesék girhes lova, de nem táltos lett belőle mint abból Egérből táltos, ez még egy mesében is otromba túlzásnak számítana. Ellenben sörényt és karmokat növesztett, s hangja félelmetesen megvastagodott, szóval rövid félóra alatt oroszlánná fejlődött. Pétert ez a nagyszerű fejlődés teljesen megvadította és feledékennyé tette. Elfelejtette, hogy az oroszlán egyelőre még csak az állatok királya, sőt egyed uralma is eléggé szűk területre van korlátozva. Megfeledkezett arról is, misze rint napjainkban a valódi, minőségi királyoknak is vajmi kevés lehetőségük van nagynevű és nagyszakáilú őseiktől örökölt hatalmuk gyakorlására. Mondom, hősünk ezt mind-mind érthetetlen könnyelműséggel és aránylag vidáman el felejtette. A közte és más közönséges emberek közt megnyílt szakadékról azonnal és nagyon érthetően tájékoztatta a brigádot. Később az is kitűnt, hogy hihetetlen szívóssággal tud veszekedni és lehordani embereket. Hibát találni valamiben, sima kakán csomót keresni, szúnyog dologból elefántot csinálni, neki ez mind gyerekjáték volt. Röviden, Kása Péter a hatalomtól megmámorosodva tombolt az embereken. Lám, lám, milyen is az ember! Ha egyszerre mások fölött érzi magát, el veszti az eszét és meghülyül. Élő példa erre Kása Péter traktoros. Hogy még hülyült és még a jövőre sem gondolt, mutatja az, hogy válogatás nélkül go- rombáskodott mindenkivel. Még a legjobb barátaival is. És volt rá oka? Igenis t'ölt! Mert Ö, egy Kása, egy Péter, és egy helyettes brigádvezető! Őrá úgy nézzenek! Hát azért! Két hét múlva vége volt a tanfolyamnak, a brigádvezető hazajött. Néhaivá vedlett helyettesével pár szót váltott, lenyírta sörényét, karmait, hangját nor málisra modulálta és visszabillentette őt egéri mivoltába. Ment tovább minden a régi rendjén. Csak a Péter problémái szaporodtak eggyel Nem tudja, miért köpnek az emberek, ha őt meglátják! X +*C * X* X 4K * X+ X ■#« * »«■ X Egy nagylomnicai háx előtt Vándor, vonj süveget, mert ez a lak szent hely, Itt élte éveit Berzeviczy Gergely, örökségül kapott nemesűri sorsot S néki az iga fájt, mit a jobbágy hordott, Akár magyar volt az, vagy némát, vagy szlovák, Védte a letiprott igazát és jogát- Gyanús volt ám Bécsnek ilyen elszánt elme, Lépteit, szavait Bécs kémje figyelte. De ügyet sem vetett rá e bátrak bátra, Rendületlen példa előtte a Tátra. Mikor a kelő nap sugarait önti. Rózsás-arany fényét Tátra-ormok sora elsőnek köszönti, így látta elsőként Berzeviczy Gergely jakobinus-szemmel, Hogy egy új kor napja közeledik, felkel Háza előtt állva a vándor úgy érzi. A Lom nici-csúcstól tanult Berzeviczy — törpe korán túlra — Bátran messzenézni. Tekintett Északra, tekintett Keletre, Ércünknek, borunknak piacot keresve, Építeni békés árucsere-frontot, Míg a Nyugat harcban tengernyi vért ontott. Kései, de vonzó záró-akkord! — Másfélszáz év letelt s meghozta a kort, Melyet ö kívánt lázadó lázban: A szabad munka korát. Nem tűrí ez nyűgként a föld s a pénzeszsák urát. Magában az ősi Bérzeviczy-házban Ma méltón gondozzák becses örökségét — Szervezni, iramot diktálni látod ott Szabad parasztok munkaközösségét. (1954. augusztus 18.) Sas Andor
