Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Duba Gyula: Két szatíra
Ezekután folytathatjuk ismét a történetet, mely a húsz méternyi kábel zsák- bafutásával végétért. Mint sokhelyütt életünkben, az esemény gombolyításába itt is a véletlen avatkozott bele. Ez a kotnyeles véletlen Morcos Zsiga alakjában csúcsosodott ki, aki viszont egy téglarakás tetején csúcsosodott és miután vé gignézte a kábel — hátizsák — Csiriz-affért, így morgott magában: ,Megállj Csiriz, az anyád keservét!” Ha meg akarjuk érteni Morcos érzelmeinek ezen tömör megnyilvánulását, tudnunk kell róla, hogy egyike Csiriz leglelkesebb utálóinak. Most sem maradt meg az érzelmeknél, hanem tettrekészen leugrott a téglákról és egy sarokba vonult bosszút forralni. A közös buzgó őre ezalatt mit sem sejtve, arcán a jólvégzett munka derűjével, készülődött haza. Közben elábrándozott, hogy ime a kábel már megvan, majd csak talál egy villanymotort és akkor milyen jól felhasználhatja. És most kö vetkezik közmondásunk második változata: Csiriz tervez, Morcos végezi Míg Pálunk a ragyogó jövőn merengett, addig a Zsiga bosszúja felforrott és egy óvatlan pillanatban kicserélte a kérdéses kábelt egy tekercs lehetetlenül tönkrefoszlott kenderkötéllel El kell ismerni, zseniális ötlet volt, méltó Morcos Zsigához, sőt valami erkőlcsjavító eredménye is lehetett volna. De lett? Nem lett! Másnap Csiriz Pál, bár kissé szótlanul és mogorván viselkedett, de estefelé szemrebbenés nélkül, a tőle megszokott gyakorlattal süllyesztett hátizsákjába három kiló szöget. Megokolás: még palaki elemeli, stb... Azonban határozottan szerencsétlen napja volt. Morcos, aki egész nap figyel te, megint észrevette a dolgot és folytatta erkőlcsjavító tevékenységét. Amíg o gondolatban a kérdéses szöggel összetákolt egy tyúkketrecet, addig a Zsiga agy, még a tegnapinál is óvatlanabb pillanatban, sátáni mosollyal cserélte ki ugyanazt a szöget két téglával. Lám, lám, közmondásunk újra beigazolódott. Pali, a Csiriz birkatürelemmel és pokolian megizzadva hazacipelte a két tég lát. Lőttek a tyúkketrecnek! No — lélekzenek fel egyes naív olvasók — most már biztos az erkölcsi siker. Csiriz megjavul, feladja elveit és az a gazember, aki ezek után a szarká hoz meri őt hasonlítani. Hát nem — kedves naív olvasó — ilyesmiről ne is ál modozz! Hősünk nem annyira gerinctelen ember, hogy üy könnyen beadja a derekát. Bizony, az eseménynek semmi komoly következménye nem lett. Illetve lett! Csiriz azóta mielőtt hazamenne, mindég átnézi a hátizsákját. Kíván csi rá, mit visz haza! Igazi mese Kása Péter jellemzéséül csak annyit mondhatok, hogy olyan, mint egy kö zönséges kis, szürke egér. Bár a hasonlat nem a legszerencsésebb, mert trakto ros-egeret nehéz elképzelni és így a gyengébb fantáziájú olvasókat esetleg meg rövidítem azzal, hogy Péter jellemét nem értik meg? teljesen. Tehát az egér — Péter kombinációval csak azt szeretném érzékeltetni, hogy Kása ugyanolyan mint más, közönséges halandók, vannak barátai mint mindenkinek, vannak ellenségei mint mindenkinek, van egy traktora, mint nem mindenkinek. Szó val semmi rendkívüli nincs benne. Azaz mégis van benne valami! Van bizony, rejtőznek lelke legmélyén kincs nek éppen nem nevezhető tulajdonságok, amelyek azonban alkalom fáján mind eddig nem kerülhettek felszínre. Bár inkább ne is kerülték volna! A dolog úgy történt, hogy a brigádvezető tanfolyamra ment, ami még nem nagy baj. Ott kezdődött a baj, hogy indulása előtt összehívta a brigádot és így szólt: „Kása Péter, te leszel a helyettesem, míg odaleszek. Aztán fegyelmezd a társaságot/” Emberünk lelkületére óriási hatással voltak ezek a szazuk. Fentebb említett
