Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Jankovich Imre: A Szlovák Nemzeti Felkelés a képzőművészetben
A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 4 kctíZ0*\HitoZc$bcr\ A szlovák nép történelmének legje lentősebb napjai, — a nemzeti fölkelés hősi ideje, — egyike a művészeteket rr^egíihlető témakörök leggazdagabbjai- nak. Ezek a napok, — amikor egy el nyomott, megalázott kis nemzet szembe mert szállni a félelmetes, áLlig fel fegy verzett ellenséggel, hogy hősies tettek és fájó áldozatok árán vásárolja meg a szabad élethez való jogát, — annyi er kölcsi értéket halmoztak föl, hogy azok nak művészi feldolgozása Szlovákia mű vészei célkitűzésed fontos feladatai élén áll. Tíz év telt el azóta és a vetés oly gazdag aratást hozott, amelyet még a nemzet legmerészebb álmodozói sem re mélhettek sóba. Joggal lehet büszke a szlovák nép er re a történelmi időszakra, amikor be bizonyította, hogy az évszázados elnyo más és megaláztatás nem irtotta ki szi véből a morális erőt és nem törte meg az emberiség tegmagasztosabb ideáljaiba vetett hitét. A tizedik évforduló az esemény je lentőségéhez méltó pompával lett meg ünnepelve, amelyből megfelelő módom vették ki részüket a képzőművészek is a bratislavai egyetem helyiségeiben megrendezett kiállítással. A tárlat mag ját a nemrég lezajlott nagyszabású pá lyázat anyaga képezi, melyet a Csehszlo vák Képzőművészek Szövetsége írt ki a felkelés tizedik évfordulója alkalmá ból. Hogy ez a pályázat az utóbbi évek ben megrendezett képzőművészeti ak ciók legsikerültebbje, azt már az a tény is bizonyítja, hogy 106 művész vett részt benne 395 munkával. Ennek a nagy ér deklődésnek a magyarázata részben a témakör és az ezzel kapcsolatos művészi lehetőségek rendkívüli bőségében, rész ben pedig abban a közvetlen kapcsolat ban rejlik, amely a művészeket a szlo vák néphez és annak történelmi meg mozdulásához fűzi. A beküldött pályaművek művészi szín vonala igen kellemesen lepte meg mind a közönséget, mind a műbírálókat. Az aránylag rövid idő ellenére számos mély- tartalmú és mesteri készséggel megalko tott mű született. A pályázat és a belőle alkotott kiállítás szembetűnőin érezte ti azit a hatalmas fejlődést, amelyet a szlovákiai képzőművészet az utóbbi idő ben elért. A kiállított művekből végre eltűntek az élettelen, semmitmondó ala kok, a színpadias erőltetett jelenetek, melyek oly messze estek a reális élet től. Meglehetős fejlődés észlelhető az ecsetkezelés terén is. Az eddigi kiállí tások színvonalát nagyon rontotta a rajzkészség hiánya, a nehézkes, szinte kínos kifejezési mód, vagy pedig a váz latszerűségbe bujtatott tehetetlenség. Most először érezni már bizonyos tartal mi és formai kiforrottságot, a művészi kifejezés tapogatózásmentes biztonságát. A közös nevezőre hozott kifejezési mód, amely azonban nem mellőzi az alkotó egyéniségének pecsétjét, jó hatással egységesíti a különböző korú és külön féle nézeteket valló művészek munkáit. Azt hiszem, hogy ebben a tényben rejlik a kiállítás legnagyobb sikere, — emiatt jelentős állomásként említhető azon az úton, amely a korunkat kifejező stí lushoz vezet. Különösen szembetűnő a fejlődés a festészetben, abban a műágban, ahol a felületesség, sőt dilettantizmus legin kább burjánzott. A szlovákiai festészet eddigi leghiányosabb oldalai a portré és a genre (zsáner-kép), szintén pótol va vannak a tárlaton. A művészek a fel kelés lényegét ragadják meg, amikor ér deklődésük központjába az ember, a nagy eszmékért küzdő ember kerül. A művész helyes szemszögből vizsgálja az eredményeket, amikor mondanivalóját a pozitív és negatív hősök jellemének fes tői elemzésével fejezi ki. Ennek az igye kezetnek köszönhető, hogy a kiállítás már szinte kikristályosodva mutatja be a partizánharcok embertípusainak gaz dag skáláját, amely minden általánosítás és monumentalizálás mellett is a valódi életben gyökerezik. A zsánerkép végre valóban életképpé vált, az életből el lesett mozgalmas valósággá, amely epi kai képessége mellett nevelő és lelkesítő feladatot is végez. A kiállítás egyik meglepetése a mo numentális festmény bemutatkozása. A festészetnek ez az ága Szlovákiában ed dig élég ritkán és kevés sikerrel ápx>lt szak volt A kiállított freskó, mozaik, gobelin, üvegfestés-tervek alapján erős fejlődést várhatunk itt is és talán már nincs messze az az idő, amikor az ar chitektúra és a monumentális festészet kapcsolata ismét oly kiegyensúlyozott
