Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - A "Fáklya" postájából
Amíg az asztmát csupán a károsító tényezők helyi hatásával magyarázták, merevnek és végzetszerűnek hitt örök lési tényezők alapján, a gyógykezelés nem lehetett elég eredményes. A szovjet orvostudomány éppen azzal adott döntő fordulatot sok más belgyógyászati beteg ség mellett a hörgők asztmája gyó gyításának is, hogy a nagy élettantudós, Pavlov tanaiból indul ki, amelynek lé nyege, hogy minden belső szervünk mű ködése magasabb idegtevékenységünk, az agykéreg irányítása alatt áll. (Lásd részletesebben Pavlovról szóló cikkünk ben.) Tehát az asztmát is az idegrend szer felől kell gyógyítani és megszün tetni a helytelen reflexkapcsolatokat (a hörgők izmainak és nyálkahártyájának beidegződött kóros reflexeit) éspedig le hetőleg addig, míg a szervezetben nem jöttek létre tartós elváltozások. Ezért legsikeresebben a fiatalok kezdődő aszt mája gyógyítható, amelyről olvasónk esetében is szó van. A hörgők asztmájának a pavlovizmu- son alapuló komplex gyógykezelését, amely az egész szervezetet veszi figye lembe a szervezettel egységet alkotó környezettel együtt, nálunk minden be teg megkaphatja a Csorba-tónál létesí tett nagyszerű asztmagyógyintézetekben. Erről olvasónk is hallott, „csak nem tudja, milyen módszereket alkalmaznak és milyen eredményeket érnek el.“ Nem soroljuk fel a sokféle gyógyító eljárást a bevált asztmaellenes gyógysze rektől, az idült hörghurut kezelésétől, a specifikus érzékenység vagy általános túlérzékenység megszüntetésétől egészen a pszichoterápiáig (lelki gyógymód), mert ezeket úgyis egyénileg alkalmaz zák alapos kivizsgálás után. Alapvető szerepe van a klimatikus (éghajlati) té nyezőknek és a Magas Tátra csodálatos szépségének, annak a jól kihasznált összhatásnak, amely hazánknak ezen a gyönyörű helyén az embert testileg-lel kileg „kicseréli“, áthangolja. A gyógy- eredmény sok esetben meglepő, elsősor ban azoknál, akik idejében, a betegség kezdeti szakában kezdték magukat ke zeltetni. A Csorba-tónál az edzés kérdése is megoldódik. Helyesen jegyzi meg olva sónk, hogy a túlmeleg öltözködéssel, a „megfázástól" való félelemmel a beteg csak árt magának, mert az elkényezte tett szervezet nem tud alkalmazkodni a külső hőmérséklet változásaihoz, a lehű lés következtében csökken ellenállóké pessége a kórokozó mikrobákkal szem ben és lépten-nyomon „meghűl“. A Csorba-tónál a pacienseket edzik, tor násznak, (légzőgyakorlatok), sportolnak, hegyi túrákat tesznek és élvezik a pom pás természetet. Ha az allergiás betegség kérdését még nem is oldotta meg teljesen az or vostudomány, a szovjet kutatások ered ményei igen biztatóak, hogy csak pl. az alvással való eredményes gyógykezelést említsük a hörgők asztmájánál. Ezért olvasónk méltán „bízik a XX. század nagy tudósaiban" s ne felejtse el, hogy a pavlovi tan értelmében éppen ez a bi zalom, a beteg gyógyulniakarása az egyik legfontosabb gyógytényező. MUDr. R. E. VÁLASZ SZŰCS LÁSZLÓ LEVELÉRE A „Fáklya“ ez évi 7-ik számában kö zölte Szűcs László gépészkovács levelét, aki kemény, bíráló szavakat intéz a „kiadó“ címére, ezeket írva róla:'„A mű elkészül, az író elviszi a kiadóba és vár, va^ és vár. A kiadóban eljut a kriti kushoz, az megnézi a szerző nevét, nem ismeri, felületesen átfutja, egyik kezé vel eldobja kialudt szivarját a hamutar tóba, a másik kezével pedig az írást a papírkosárba.“ Enyhén szólva megleptek bennünket ezek a kemény szavak. Megleptek első sorban azért, mert — az egyetlen magyar könyvkiadó lévén) Csehszlovákiában - csak magunkra vonatkoztathatjuk a bírálatot, másrészt viszont egyáltalában nem érezzük, hogy ez a bírálat célba talált volna, ismervén lektorátusunk munka- módszereit, amelyek között a papírkosár egyáltalában nem szerepel, arról nem is szólva, hogy szerkesztőink közül egy sem szivarozik. Félreértések elkerülése céljából röviden ismertetjük azt a „kál- váriás utat“, amelyet kiadóvállalatunk ban egy kéziratnak meg kell tennie, amíg nyomdába kerül. Erre már csak azért is kénytelenek vagyunk, mert a „Fáklya“ szerkesztősége felszólított, hogy ne hagyjuk válaszolatlanul Szűcs László levelét. Kezdetben tehát van az író. Ez az író az esetek javarészében fiatal és kezdő, hisz a szlovákiai magyar irodalom „har madvirágzásában“ (amint Fábry Zoltán írta) annyira megfiatalodott, hogy fél kezünk újjain megszámlálhatnánk az el ső- és másodvirágzás idejéből ittmaradt toliforgatókat. Az író — amint azt már
