Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Szaból Jenő: Halász-Hradil Elemér 1873-1948
itt felfigyeltek tehetségére. A tényleges szolgálat befejezése után tanulmányútra indult. Először a müncheni képzőművé szeti akadémián tanult, Hollósi Simon tanár mellett. Nehéz anyagi körülmé nyei késztetik arcképfestésre, hogy így biztosítsa megélhetését, majd mint a harmadik évfolyam hallgatója, rajzisko lát nyit. Miután elsajátította a festés technikáját és az élethű rajzolás köve telményeit, 1898-ban a nagybányai nyá ri művészkolóniát keresi fel, hogy meg szabaduljon az akademizmus hatásától és megtalálja saját művészi hangját. Halász-Hradil festészeti szemléletének fejlődésében nagybányai tartózkodása igen erősen visszatükröződött és az új idő szak határkövét jelenti induló lelkes képzőművészeti igyekezetében. A téma könnyedebb feldolgozása, a színek vilá gosabb és élénkebb skálája — ez a leg markánsabb jele annak, hogy a művész eltökélten keresi saját, egyéni festői ki fejezésmódját. Közvetlen kapcsolata a kolónia tagjaival, Réty Istvánnal, Ivá- nyi-Grünwald Bélával, Ferenczy Károly, lyal, Glatz Oszkárral, Rudnay Gyulával, Csók Istvánnal, Bródy Sándorral és má sokkal, valamint az itt szerzett tapasz talatok igen sokat jelentettek Halász- tHradil művészi fejlődésében. Három év múlva visszatért — rövid időre — Mün chenbe, majd a modern irányzatok kö zelebbi megismerése utáni vágya Párizs ba készteti, ahol 1902—1904-ig a Julián akadémián Jean Paul Laurens tanárnál tanul. Közben 1902-ben Kassán festé szeti magániskolát nyit, és ezzel kezdő dik pedagógiai tevékenysége. Még eb ben az évben részt vesz négy arcképé- val a Nemzeti Szalon kassai első ván dorkiállításán. 1907-ben tagja a máso dik szolnoki nyári művészkolóniának. Itt ismerkedik meg Fényes, Kőváry, Mi- hali'k, a Pólya-testvérek, Szlányi, Zom- bori és mások alkotásaival. Az iskolá zás és az itt szerzett tapasztalatok is világosan, visszatükröződnek művészi kifejezőképessége színvonalának emel kedésében. Ebben az évben a képzőmű vészeti társaság tavaszi budapesti kiál lításán ösztöndíjat nyer el. 1910-ben a budapesti őszi tárlaton is részt vett és a kritika kedvezően fogadta műveit. Két évre rá, Csordákkal együtt Kassán ren dez nagyobbszabású kiállítást, amelyen több mint 40 képet mutat be. Ettől kezd ve részt vesz több magyarországi város ban rendezett kiállításon, és különféle díjakat nyer. 1913 decemberében a Ben czúr Gyula által vezetett Állami Mes teriskola hallgatója lesz, a hároméves iskolát azonban nem tudja elvégezni, mivel 1915 novemberében bevonuitatják. A háború befejezése után hazatér és hozzálát Kassa művészi életének fel- élénkítéséhez. Festészeti iskola létesíté sét szorgalmazza. Tevékenységével eb ben az időszakban, amelyet a politikai események következtében a képzőmű vészeti élet szeparálódása és szétforgá- csoltsága jellemez, eléri azt, hogy Kassa és környékének művészélete az ő érde méből élénkülni kezd. Nehéz munka volt ez, mivel az illetékes szervek részéről megnyilvánuló megnemértéshez társul tak az itt élő művészek közti ellentétek. Az „öreg nemzedék“, amelyet Halász- Hradil és Csordák képviselt, azt az el vet védelmezte, az „új nemzedék“ ellen, amelyet Kőváry és Lakatos képeztek, hogy egy irányzat sem jelent magában- véve művészi értéket, és csak akkor van létjogosultsága, ha követője igazi képző- művészeti értékeket tud alkotni. Ez a nézet győzött és Halász-Hradil egyik ér deme, hogy az éles polémiák megszűn tek. Halász-Hradil különben ezt az el vet egész életében pedagógiai ténykedé sében érvényesítette és ugyanakkor sa ját alkotómunkájában megőrizte az egészséges realista magot. Pedagógiai munkája mellett 1919 no vemberében részt vesz a kassai képző művészek kiállításán, majd 1920 decem berében a kassai múzeumban megren dezi első önálló tárlatát. Több mint 80 művet ölel fel ez a kiállítás, az 1897-től ,1920-ig terjedő évek termését, amely teljes egészében bemutatta Halász-Hra dil művészi fejlődését. Egyben szem léltető bizonyítéka volt annak, hogy a káros behatások ellen, a realista mód szer érvényesítéséért harcol. A kiállítási katalógus bevezető soraiban így fejezi ki véleményét a művészetről: „Mindnyá junké és nem luxus, hanem életszük séglet, mint a víz, vagy a levegő, min denkinek a maga módján.“ Ezért „a jó lét növelésének és a nemzetek fellendí tésének eszközeit nem a pusztító fegy verek között kell keresni, hanem a kul túrában.“ Kassa kulturális élete különösen 1924 után indul virágzó fejlődésnek. Kassa néhány éven keresztül vezetőszerepet tölt be Szlovákia képzőművészeti életé ben. Fontos mezsgyekő volt az 1924 ok tóberében megrendezett Szlovákiai ki állítás, amelyen először mutatkoztak be a nagy nyilvánosságnak a kassai Kazin- czy-körben tömörült keletszlovákiai művészek, Halász-Hradil 1929-ben állít ja ki újra műveit, Jasusch-al és Kiesel-
