Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - J. Hanzelka és M. Zikmund: Afrika álom és valóság III. rész
Strucc-család nyászok munkáját Négykézláb mászunk, megkapaszkodunk a támfákban és az érccsatorna pléhburkolatában. A fejtésen a munkahely legnagyobb magassága sem éri el az egy métert. Meztelen há tunkat mélyen felsebzik a tárna falából kiálló hegyes sziklák. Vérünk egybefo lyik verítékünkkel és a sebek kimond hatatlanul égetnek. A bányászok valamennyien félig há tukon fekve dolgoznak. Fejüket a szikla, falhoz támasztják, izmaik acélrügókként nyomják a fúrógépek fogóit. Mi is ke zünkbe veszünk egy-egy fúrógépet. Az orsós rúd lassan nyomul be a sziklába, centiméterről centiméterre; a gép re megése végigfut egész testünkön, iz mainkon, agyunkon és idegeinken. Min den pillanat órának tűnik, míg végre az egész méter hosszú rúd benyomul a kő be. Letesszük kezünkből a fúrót és meg- töröljük homlokunkat. Lishman moso lyog: — Nem maradnának itt vagy egy év re? Aztán elmondja, hogy a bányászok nem visznek magukkal a munkába en nivalót. Műszak előtt reggeliznek, a má sodik étkezésük a vacsora, amikor mun ka után, késő- este, hazatérnek. — Iszik egy kis macseu-t? — Egy izmos bányász, fáradt arcán barátságos mosollyal üveget kínál felénk. A palack ban zavaros folyadék. — Ez az egyetlen ital, amit á bányá szok magukkal hoznak. Kóstolják csak meg! — bíztat Lishman. A macseu sa- vanykás, gyönge alkoholtartalmú, de üdítő ital. Bennünket is felüdít. Azt se bánjuk, hogy ivás közben néhány szét zúzott kukoricaszem akad meg a fo gaink közt. Ezt az italt ugyanis megtört és enyhén erjesztett kukoricából készí tik. — Amikor dolgozni kezdtem a bányá ban — avat be emlékeibe Lishman mér nök — műszak után a felszínre érve bármiféle munkára képtelen voltam. Ez így tartott hat hónapig. A környezet és a légnyomás hirtelen változása hallatla nul kimeríti az embert. Munka után megvacsoráztam és másnap reggelig aludtam, mint a bunda. Még ma is elő fordul, hogy műszak után a moziban el alszom — pedig nem végzek nehéz testi munkát — teszi hozzá lassú szóval és négykézláb megindul előttünk vissza a főtárna felé. — Milyenek a bányászok bérei? — kérdezzük, amikor ismét szabadabban vehetünk lélekzetet a sínpárok baráz dálta főtárnában. — Akkordban dolgoznak. A bérek ösz- szege attól függ, hány robbantó szondát fúrtak ki és mennyi a kifejtett érc. Az alapbér... Az összeget gyorsan átszámítjuk cseh szlovák pénzre. Az első tizenöt fúratért együtt öt korona jár. A további szon dákért az akkordbér fokozatosan emelke dik. Például a 43 —50. fúratért (ezt te kintik az emberi teljesítőképesség felső
