Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - J. Hanzelka és M. Zikmund: Afrika álom és valóság III. rész
Az egyes tárnák kivilágított torkola tai gyorsan suhannak el mellettünk. Villanó fényük rendszeres időközben de ríti fel az akna sötétségét. A kas két íz ben megállt, a bányászok kiszállnak munkahelyükön, utána tovább zuhanunk lefelé. — Sietnünk kell — sürget kísérőnk, amikor 1130 méter mélyen a föld alatt az első átszállónál elsietünk a dübörgő gépek mellett. — A legmélyebben fekvő munkahelyekre a harmadik gépháztól csak ritkán közlekedik a kas. Újabb aknák, acélsodrony és már zu hanunk is tovább lefelé. Magasságmé rőnk nullát mutat. Fejünk fölött 1890 méter vastag sziklaréteg. A második és utolsó átszállóhelyen vagyunk, a har madik gépháznál, a tenger szintjén.^ A tengerre gondolva, magunk előtt látjuk a mombasai kikötőt, az Indiai-óceán ha ragos hullámverését a kókusz-pálmák tövében és a part mellett magányosan horgonyzó arab d a u t. — Vigyázat, sínek! — szakítja félbe Lishman visszaemlékezéseinket és vil lanylámpájával levilágít a földre. A sí neken dinamitládékkal megrakott csil lék sorakoznak egymás mellett. A harmadik akna már nem zuhan füg gőlegesen a föld mélyébe. Csak egy fel vonókas működik itt, amelynek acélfalú teste félig a sodronyon függ, félig a le^ tős sínekre támaszkodik. A páros acél szalag elvész a földalatti bányavasút meredek alagútjában. Némán helyet foglalunk a hosszú felvonókas lépcsőze tes padlóján, néhány szótlan néger és egy pár dinamitos láda társaságában; ha marosan mindnyájunkat elnyel az alagút fekete éjtszakája. A dobokról lefejtődő sodrony zúgása egybeolvad a sínek egy hangú ritmusával, egyre gyorsul, végül már úgy érezzük, hogy elszakadtunk a sodronytól, elvesztettük utolsó kapcso latunkat is a felvilággal és szabadon szá- guldunk lefelé, ötvenöt kilométeres sebességgel óránként. Az egyes tárnák nyílásának sárga fénye bekukkant a felvonókas ablakán, majd ismét feneket len sötét mélység következik. Döngö sziklák vízzuhatagot okádnak felénk — majd ismét a kerekek veszett, ritmusos csattogása. A féksodrony működni kezd, és tíz másodperc múlva kikötünk a bánya öt- venkilencedik emeletén, 8500 lábnyira a föld színe alatt. Megérkeztünk az elér hető legmélyebb pontra, 2600 méterrel a felszín alatt. Ez hatvan méterrel ke vesebb, mint amennyire a Tátra legma gasabb orma, a Sztálin- csúcs nyúlik el lenkező irányban — fölfelé. Fejünk fö lött hétszáz méternyire a tenger hul lámzik ... A VILÁG LEGMÉLYEBBEN FEKVŐ MUNKAHELYÉN — Ne féljenek, odalenn majd mele gük lesz — bíztat mosolyogva Lishman mérnök, amikor a felszínen elpanaszol juk neki, hogy Dél-Afrikában állandóan fázunk. Hamarosan igazat adunk neki. A legmélyebben fekvő munkahelyek hő mérséklete eléri a 32 Celsius fokot Sür gősen levetjük a kölcsönkapott bányász ruhát, de még az ingünket is, alighogy kilépünk a légmentesen elzárt aknakam ra második ajtaján. Hátunkon patakzik a veríték. — Képzeljék csak el, — fordul hoz zánk Lishman — hogy még tizenhat évvel ezelőtt mesterséges hűtőberendezés nélkül dolgoztak itt Naponta negyven- ötven bányász is elájult a kimerültség től. Állandóan lobelin injekciókkal kel lett őket ébren tartani. Féléves munka után már semmire sem voltak használ hatók az itt dolgozó munkások és a recruiting service (munkástoborzó ügy nökség) nem győzte szállítani a friss munkaerőket. Ma már más a helyzet. A szivattyúk percenként 135.000 köbmé ter négy Celsius fokra hűtött levegőt hajtanak ide. Valahol a közelben éles csattanás har sán, a tárna levegőjét robbanás remeg- teti meg. Akaratlanul is behúzzuk a fe jünket. Lishman csak mosolyog. — A közelben robbantanak. Semmi baj. Majd megszokják. A főtárnán végighaladva elérkezünk a fejtésre. Megállapítjuk, hogy a munka technikája itt körülbelül ugyanaz, mint azokban a bányákban, amelyeket Kon góban, és Észak-Rhodesiában látogattunk meg. Csak az lep meg, hogy mennyire szűk a munkahely. Hihetetlenül kis té ren dolgoznak. Az aranyban gazdag érc réteg csak kilencven centiméter vastag. Szélessége majdnem száznegyven méter és néhány kilométer mélyre húzódik. A bányaigazgatóságnak nem fizetődik ki, hogy az üres, meddő kőzeteket is kifej tesse és felszínre szállítsa az aranyérc cel együtt. így aztán ** munkások hal latlanul nehéz k> -nények között kénytelenek dolgozn Lishman mérnök nyomában kapaszko dunk a meredeken emelkedő járatban, amelynek közepén időnként döbörögve zúdul lefelé a kifejtett érc. Közvetlenül a helyszínen akarjuk megismerni a bá-
