Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Turczel Lajos: A reformkor megyei életének és választásainak rajza Arany János költészetében
Vesszük elő s viadalra kelünk életre halálra." A bor, a megvesztegetés, az erőszak, a csalás, ezek hát a reformkor választási harcának a fegyverei is. Folyik a bor, és kapzsi kortes tekintetek számolják a megvesztegető pénzt. Az egyik híres kor tes, Kolocintos, kertelés nélkül kifejti a választás törvényét: „Tisztújításkor reggel pálinka csöbörrel. Délben hús, bor elég. Ugyanez vacsorára dúlásig. S legkevesebb három huszas egy szavazóra naponként." Ugyanez a kortes az erőszak, a megfé lemlítés alkalmazásának módját is be mutatja, amikor így szaval: „Én nem eröliteitek itt senkit: ki-ki menjen, amerre A meggyőződés vezetendi: de istenem isten egy percig se legyen, ha kezem meg nem keserűi! Az, ki a hámfából kirúg és küllőfelezéssel Megszakadást okoz itt e szép nemes egyesületben". A hazuűásnak, csalásnak a választás ban játszott szerepéről és jelentőségéről magával az Elveszett Alkotmány főalak jával, a konzervatív Rák Bendével mon dat véleményt a költő: „Hosszas volna előszámlálnom, mit követék el Párttom híveiért Főleg mint hazudék soha nem hallott jogaikról És az aranybullát mint gyémántoztam előttük. Százszor is elmondván, hogy Nemdy, s ha lészen alispán Nemcsak a már felrótt méltatlan adót detörüli. Sőt a paraszti adót is köztük elosztja jutalmul, És több ilyeneket — — — —" A víg éposz bohóci torz hangjából sok helyütt nagyon erősen kicsendül Arany megvetése és haragja* a megyei, az ural kodó osztállyal szemben, valamint azok kal szemben is, akik ezt az osztályt al jas tetteiben segítik és kiszolgálják. A költő érezve tehetetlenségét, dantei esz közökhöz folyamodik és az Ötödik ének nagyszerű alvilági jelenetében á pokol szörnyű kínjaival bünteti a köpenyegfor- gatókat és a lakáji megalkuvókat. Ezt írja: —■ Közepén a térnek, örökké Forgatván köpenyét állott magas emberi termet. Mellyel bő köpenyét szél ellen vetni törekvők Ennek az aggódás vala kínul csapva fejéhez. Hasztalanul sokszor, mert míg jobb félre teríti, Addig a szél balról sebesen kiröpíti nyakából. Mondják életiben nagy kedve telék hasonló Játékban, s ez okon homoeophatice lakói érte, Ixion is vala itt, kinek ördög törte kerékben Hátraszegett derekát, miután a szolga világban Földi hatalmak előtt görnyedni előre szokott volt." A megyei nemességet, az Elveszett Al kotmány dicstelen társaságát, nem bün teti Arany ilyen közvetett eposzi módon. Róla való véleményét közvetlenül fejezi ki abban az ítéletben, amelyet ennek a kizsákmányoló osztálynak legjellemzőbb típusáról, az Elveszett Alkotmány főhő séről, Rák Bendéről mond: „A maradásnak volt ő kortesbajnoka. Posvány volt folyamok szélén, mely nemcsak hogy maga nem folyt. Nem, hanem a folyamárt is gáttá gyors haladásban." Nem kétséges, hogy Arany ezzel a sú lyos és megsemmisítő ítélettel az egész vármegyei nemességet sújtja. Ellenben mintegy meglobogtatja a jövő reményét, amikor az eposz végén felvonultatja a „kicsinyeket és együgyűékel" és a két allegorikus szellemalak: az Erély és Lel kesedés által meghirdetett jövő pro- grammjára kizárólag velük teteti le az esküt. Dr. Turczel Lajos.
