Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán
rünk, Bethlen István intencióját köve tem (óriási éljenzés a jobboldalon és a középen. Egyes egységes párti képvise lők kigombolják a mellényüket.) életben akarom tartani. Igenis, én követelem azt a jogot a magyar paraszt részére, hogy munkája mellett ne haljon éhen. Holt parasztoktól adót beszedni nem lehet, holt parasztok nem szavazhatnak. De amikor teljes erőmből követelem az élő parasztok számára a jogot, hogy élje nek, a legnagyobb felháborodással tilta kozom az ellen, hogy a holt parasztok mir-nix-dirnix feltámadjanak. Nem akarom itt a kérdés theológiai oldalát érinteni, de szociális, politikai és gazda sági szempontból teljesen megengedhe tetlen, hogy bárki akkor támadjon fel, amikor kedve szottyan rá. (Zúgó helyes lés és éljenzés a Ház minden oldalán.) Mi lenne az egész gazdasági élettel, mi lenne szociális berendezésünkkel, mi len ne az államrenddel s mindazzal, ami ma biztosítéka a nehéz sorba jutott hazá nak, ha a magyar temetők a maguk ked- vük-kényére megmozdulhatnának? Mély tisztelettel vagyok bátor kérdezni a ma gas kormánytól, hogy a mai nehéz idők ben, mikor még az élőknek sem tudunk enni adni, mit szándékozik tenni, hogy hasonló esetek elő ne fordulhassanak és hogy a makucskai kínos botránynak mi nél hamarabb véget vessenek. (Általános helyeslés, szónokot számosán üdvözlik.) A keresztény - szociális -gazdasági -kis - kereskedelmi -kisgazda - polgári - nemzeti pártból maga a vezér, Wolff Károly tö möri ott fel szólásra: — Tisztelt Ház! Tudtam, hogy nem telhetik el egy nap, hogy a francia for radalom meg ne hozza a maga átkos gyümölcseit. Mert a nagy francia forra dalom, az volt a nagy disznóság és az malacozza a nyakunkra ezeket a mai disz- nóságokat. De most már én odadörgöm ennek a francia forradalomnak: elég, ne tovább! (Zúgó éljenzés a jobboldalon és a középen.) Itt az ideje, hogy visszahe lyezzük a világot a keresztény valláser kölcsi alapra, mint az élet egyetlen le hetséges alapjára. Én nem akarom vi tatni a magyar paraszt érdemeit, de min dig mondtam, hogy az idealizmus és haza fias érzés hiányt képeznek benne. Kü lönben egészen bizonyos és a sógornőm frizőrnéjának szobalányától határozott értesülést kaptam rá, hogy a makucskai eset mögött a moszkvai hóhérok keze dolgozik. A kommunizmus: voilá l'enne- mi! (Falrengető taps és éljenzés.) A liberális párt szintén vezérét, Ras- say Károlyt küldte a csatába: — Tisztelt Ház! Még ellenségeim is elismerik, hogy én a kormánnyal szem ben mindig a mérsékelt kritika állás pontjára helyezkedtem. (Igaz, úgy van.) Ezért van, hogy ellenzéki voltom dacá ra, állandóan mint lehető igazságügy minisztert, vagy mint esetleges koáliciós kormány miniszterelnökét emlegetnek. De energikusan fel kell hívnom a kor mány figyelmét arra, hogy a makucskai feltámadottak közt egyetlen egy zsidó sincs. Az országos kisgazda-pártból dr. Eck- hardt Tibor ugrott fel, aki különben az ülés elejétől jelentkezésre nyújtotta az Ujját: — Mélyen tisztelt Ház! Kegyelmes, méltóságos és nagyságos uraim! Kedves urambátyáim és aranyos uramöcséim! — Én nemzetünk érdekében, mely számomra nem csak nácionálista, de in- ternácionális fogalom is, jártam már Mussolininál, Rothermere lordnál, Hit lernél, Cuzánál. Én mindenkinél jártam. Mit beszél nekem az a Goethe, hogy: — Es irrt dér Mensch, solang er strebt! Én, t. Ház strebe, aber írre nkht! A magyar kisgazdáknak a mi pártunk az egyetlen jogos képviselője, a mi pártunk programmjában pedig egy szó sincs sem miféle feltámadásról. Mi lenne, ha még a holt parasztoknak is dumálnunk kel lene ezután?! Én, tisztelt Ház, csatla kozom. Csatlakozom az előttem szólók, csatlakozom az utánam szólók vélemé nyéhez, én mindig csatlakozom. Az egész Ház tapsol. Jánossy Gábor képviselő szemeit törölgetve rebegi: Már rég nem sírtam s íme most pillá mon egy könny rengedez. Az elnök 10 perc meghatottság! szünetet adott. Szünet után egyszerre nagy csend lett. A miniszterelnök, Bethlen István gróf emelkedett szólásra. Bár ez az emel kedés az inkább alacsony, Ösztövér em bernél nem jelentette a vertikális irány túlságos igénybe vételét. Bethlen gróf felállt. Hallgatott. Mo solygott. A jobb szemével bekacsintott a bal szemébe. A balszemével visszaka- csintott a jobbszemébe. Aztán besúnyított mindkét szemével a kabátja jobb zsebé be. Majd ugyanezt tette a bal zsebe öble felé. Halkan odasúgta a körülállóknak: — Roppant titkaim, óriási koncep cióim vannak Magyarország felemelésé re. Az egész Ház Őrjöngve ugrott fel s tizenhét perc három másodpercig tapsolt a rejtelmes, szó nélküli szónoknak. Ma- day Gyula képviselő olyan hangon, mely nyílt reklám volt a tokaji bor számára, íellobogó ihlettel énekelni kezdte:
