Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Egri Viktor: A Karlové-Vari FilmFesztivál
A fold sója (amerikai) Szeptemberi hősök (bulgár) Jő napot elefánt (olasz) ' Élet jel (magyar) Rákóczi hadnagya ímagyar} gát a pusztítást csak néhány felvillanó képben látjuk, az égen a bomba örvény lő tűzfelhőit, egy-egy eltorzult arcot, megperzselt testet, aztán a bomba ledo- bása után hét évvel a következménye ket egy dokumentáris film erejével ható egyszerű történet keretében. És megren dítő ereje van ennek a dokumentáció nak: minden jelenete vádolja az impe rialista háborút és meggyőzően agitál azok ellen, akik a Csendes-Óceán tér ségében újabb hidrogénbombákkal fe nyegetik ártatlan halászok életét. Vádol ja azokat a kapitalista köröket, akik az atomerőt nem az építés, hanem a rom bolás szolgálatába állítják. A fesztivál zsűrije méltán tüntette -ki a Béke-díjával ezt a japán alkotást, amely szólamok és jelszavak nélkül, puszta tényekkel tiltakozik az embermé szárlás és a rombolás szörnyűségei ellen. Ha nem is ilyen hatásos és eszmei vonalban igen egyenetlen is a másik ja pán film, a „Rákhalászok", nem vitatha tó, hogy erős naturalista jelenetei elle nére van számunkra is pozitív mondani valója. Meggyőzi a nézőt arról, hogy szervezés és vezetés nélkül nincs ered ményes ellenállás, hogy összefogó erő és eszmeiség nélkül minden kísérletnek, amely az erőszak és a kizsákmányolás megdöntésére törekszik, el kell buknia. Vádol és a tőkés rend bűnei ellen agi tál'a fesztivál egyik legjobban megját szott, tartalmában legmeg rendi több film. je, a „Két hektár föld" című indiai film is. Filmszerűen, a film nyelvén ténye ket közöl és ezek a tények azok, ame lyek ítéletként hangzanak és a bűnös rendet elmarasztalják. Becsület, tisztesség, szeretet — ezek a nagy és nemes emberi tulajdonságok adják meg a film alaphangját, amely szinte dalszerűen vonul végig a filmen és bármilyen reménytelennek látszanak is a befejező képek, a gyökértelenné, földtelenné vált hindu parasztnak és kis családjának visszatérése a faluba, a film végső kicsengése nem lehangoló. Ahol olyan jellemű emberek törik a földet, mint Szambhu, a hindu paraszt, ahol ennyi szeretet él minden nyomorúság között is a szívekben, ahol ennyi a tisz tesség, a becsületesség és emberi méltó ság, ott már el van hintve a jobb jövő magja és csak szántóvetőkre vár a fel adat, hogy mélyszántással elvégezzék a lélek, az ember öntudatra ébresztésének munkáját. Ahol olyan művészi alkotá sok születnek, mint a Szocialista hala dásért folytatott harc díjával jutalmazott
