Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Egri Viktor: A Karlové-Vari FilmFesztivál
és családjáról vall. Elmondja, hogy apja kiskereskedő volt, édesanyja pedig a betűvetéshez alig értő tanulatlan asszony, aki azt akarta, hogy minden gyermeké ből — tizenhármán voltak — művész legyen. Az anya vágya részben teljesült is, mert négyen valóban művészek let tek Legidősebb bátyja zeneszerző volt, néhány évvel ezelőtt halt meg. Silvestro fivére a mexikói festőművészet egyik úttörő tagja. Jósé nevű bátyja pedig ne ves író. Az ő ösztönzésükre kezdett tán colni, tizenhatéves korában férjhezment és módos férje lehetővé tette, hogy tovább tanulhasson. Előbb egy tánccsoportban lépett fel, majd színésznő lett és mind járt pályája kezdetén filmszerepeket ka pott. Ezekben a filmekben többnyire a csábító külsejű szép indián nőket ját szotta. Legutolsó nagy szerepe, a „Föld sója" című amerikai film háromgyerme kes anyája, aki elnyomott pária mivol tából emberré érik és minden szenve dést kiáll gyermekei boldogságáért. A film történetét valóság ihlette, egy Bayard nevű község ónbányászainak más fél évig tartó és győzelemmel végződő sztrájkja. A film főszereplői maguk a sztrájk részvevői: bányászok és bányász asszonyok. Ott is forgatták le a filmet a helyszínen, a bánya mellett. Rosaura Re- vueltas elmondja, hogy az egyik mun kásszereplő házát ismeretlen tettesek éj jel felgyújtották, másokat névtelen le velekben megfenyegettek, hogy megölik őket, ha nem hagyják abba a filmezést. A film mégis elkészült és legmeggyő zőbb bizonyítéka annak, hogy a kapita lista világban is akadnak haladó gondol kodású művészek, akik megfélemlítést nem ismerve, szembeszállva a hatalmas ságokkal az emberiség nemes törekvé seit szolgálják. — Azt hiszem, — mondotta a művész nő — az életemben nincsen különösebb érdekesség. A „Föld sója" kivételével talán semmit sem tettem, ami nagyobb figyelmet érdemelne. Nem vagyok poli tikus, művésznő vagyok, színésznő, — ez a szava cseng a fülemben. — Elmon dotta ezt nekem franciául, másnak meg angolul, olaszul és behízelgő dallamos sággal csengő anyanyelvén, spanyolul is. Ráhagytam, hogy nem politikus, pedig egész művészi munkája politikai tett, hitvallás az ember, állásfoglalása a jó ügy, a szebb jövő, a szabadság mellett. Vagy ne lássunk politikai tettet ab ban, ahogy a fesztivál idején felkeresi Sz. F, Bondarcsuk Sztálin-díjas a feszti válon. A kínai küldöttség Kínai operafüm.
