Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - A "Fáklya" póstaládájából
mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddig már huszonkét előadást tartottak de nemcsak idehaza, hanem a környező városokban és falvakban is. Például Sók- szelőcén kétszer, Ógyallán háromszor, Érsekújvárott egyszer, Komáromban két szer adták elő és a siker egyik helyen sem maradt el. A képen Sztrecskó Rózsika Pepita sze repében, Szabó Antal pedig Miki sze repében. Zahrádka Lajos Tardoskedd. HOZZÁSZÓLÁS SAS ANDOR CIKKÉHEZ A Fáklya júniusi számában olvastam Sas Andor „A dolgozókra váró feladatok az irodalmi munka területén és az iro dalmi élet gondozásában“ című cikkét. Ez a cikk jótanáes akar lenni a kezdő Íróknak. Sas Andornak, a cikk írójának sokban igaza van, de lássuk közelebbről a dolgokat. Sokan vannak, akik szeret nek írni, vagy szeretnének írni, alkotni, de nincs bátorságuk hozzá, félnek. Miért, kitől? A válasz egyszerű: a kri tikától. Nagyon sok jó írás is eltűnt már a papírkosárban, melynek sikere is le hetett volna. De a fiatal kezdő írónak még nincs neve, még ismeretlen, írása nem közölhető. Mennyi munka, mennyi töprengés, míg egy vers, regény vagy elbeszélés megszületik. A mű elkészül, az író elviszi a kiadóba és vár, vár és vár. A kiadóban eljut a kritikushoz, megnézi a szerző nevét, nem ismeri, fe lületesen átfutja, egyik kezével eldobja kialudt szivarját a hamutartóba, a másik kezével pedig az írást a papírkosárba. Tegyük a kezünket a szívünkre és mond. juk meg, hogy így van. Pedig ha tudná, hogy mennyi álmatlan éjtszakát töltött a kezdő író, hogy műve megjelenik-e vagy sem. Ha megkapja az értesítést, hogy nem közölhető, egy világ omlik benne össze. Elmegy a kedve az írástól. Pedig ha csak egy cseppet felkarolnák, vagy ha az idősebb és már befutott írók jó tanácsokat adnának és a helyes útra vezetnék, jó író lehetne belőle. Múltkor az Űj Szó kultúrrovatában olvastam egy kritikát, hogy az íróknak a régi klasszikusoktól kell tanulniok. Igen, az olvasóközönség szereti a régi műveket, de azóta nagyon megváltozott az olvasó igénye. Az olvasó a gyorsan pergő eseményeket szereti. Nem azt akarom mondani, hogy a régi vadnyu gati vagy detektívregények érdeklik, ha nem nem szereti, ha az író egy közön séges naplementéről négy oldalt és a leány szőke haján megcsillanó napsugár ról három oldalt ír. Az új íróknak új utakon kell járniok. Témájukat a min dennapi életből kell választaniok. A föl dek, a gyárak és a bányák munkásai nak életéből. És derék katonáinkról sem szabad megfeledkezniök, ők is megér demlik, hogy többet foglalkozzanak ve lük. Az új íróknak a dolgozó nép közé kell menniök és így sokkal jobban meg ismerkedhetnek annak életével. így sokkal jobb műveket alkothatnak az ol vasóközönség számára. A kiadók pedig ne legyenek túlszigorúak, karolják fel a kezdő írókat és tanácsokkal lássák el és kéz a kézben haladjanak a közös úton a szebb és tartalmasabb irodalom megvalósításáért. Szűcs László gépészkovács. A Fáklya szerkesztősége kéri a Cseh szlovákiai Magyar Könyvkiadót, hogy a Fáklya következő számában válaszoljon a Szűcs László levelében felvetett kér désekre. ÍGY DOLGOZUNK KÖVECSESEN A kövecsesi mezőgazdasági iskolában ugyancsak élénk kultúrélet folyik. Kul- túrcsoportunk részt vett a népművészeti alkotások járási, majd pedig a mezőgaz dasági iskolák kerületi versenyén is, ahol nagy sikereket értünk el. Műso runkkal május elsején Bratislavában is felléptünk. Tornaiján a kultúrotthonban léptünk fel a „Lenin ajándéka“ című darabbal és egy gömöri, meg egy dunántúli kony hatánccal. Rimaszécsen olyan sikerünk volt, hogy meg kellett ismételnünk a műsort, Besztercebányán a kerületi színházban szerepeltünk a szlovák dol gozók előtt, — a siker itt sem maradt el. Sikereinken felbuzdulva még jobb kultúrmunkára törekszünk, hogy fellé péseinkkel, szerepléseinkkel minél több kellemes és vidám órát szerezzünk dol gozó népünknek. Ondrusek István, a kövecsesi mezőgazdasági iskola hallgatója. OLVASÓINKHOZ! A Fáklya következő száma szeptember elsején jelenik meg dupla terjedelem ben, 96 oldalon.