Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Jankovich Imre: Egy szlovákiai út
-Ksó- Nemrégen egy hivatalos út alkalmá val bejártam Szlovákia jó darabját. Pontosabban Bratislavából indulva Nagyszombaton keresztül Zsolnára, on nan egy kis eltérővel az árvái duzzasz tógáthoz mentem, míg visszafelé utam Rózsahegyen, Besztercebányán keresz tül Nyitrára vezetett és végül ismét Bratislava volt az utolsó cél. Megfordul tam már ezeken a helyeken többször is, de mégis mindig találók valami újat, érdekeset, ami az előbbi alkalmakkor el kerülte a figyelmemet. Hogy Szlovákia szépségei kimeríthetetlenek, régi meg állapítás, — mégsem vált ez a mondat üres közhellyé, mégsem veszítette el csengését. Talán azért, mert nem igyek szik olyat állítani, ami nem lenne egé szen igaz, és talán azért is, mert ezt az igazságot olyan egyszerűen szögezi le. Én is talán ezzel az egy mondattal tudnám összegezni mindazt, amit az említett úton tapasztaltam. Feladatul tűztem ki magamnak, hogy beszámolok élményeimről, de be kell vallanom, magam sem tudom, miként fogjak hozzá. A kirándulóknak megte kintésre ajánlandó nevezetességek, vár romok vagy fürdőhelyek leírása, eset leg élénkítve a lakosság foglalkozási statisztikájával, megtalálható a „Slova- kotour” számos útmutatójában. Szeret ném azonban elkerülni azt a veszélyt is, hogy túlságosan személyi élmények re szorítkozzam. Ha előttem bírt is né mi jelentőséggel az olyan esemény, mini például a lipótvári defekt, melynek kö vetkeztében egy rossz pumpával majd nem egy félnapig verejtékezve fújtat tam a pótkereket, nem hiszem, hogy az olvasók számára érdeklődést íceltő epi zód lenne. Másról szeretnék inkább beszámolni, szeretném valamilyen módon megra gadni azt a sokrétű hangulatot, amelyet az egyes vidékek más és más módon keltettek bennem. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat és éppen ezért nem vá gok neki egyedül. Segítségül hívom inkább a régi rómaiak barátságos fél istenét, a genius loci-t. Az ókorban ugyanis az ő létezésével magyarázták meg az egyes vidékek, városok különös egyéni tájait, sajátságos hangulatát. Ez a szellem azonban nem mindig köz lékeny és nem is jelentkezik mindenki előtt. Keresni kell őt, szeretettel és meg értéssel fordulni hozzá. Megtalálható vidéki városkák, keskeny zegzugos kö zépkori ízű utcáin, álmodozó fűzfákkal szegélyezett kanyargós folyópartokon, zúgó fenyvesek alján meghúzódó fahá zas falvakban, hegyóriásokba kapasz kodó fehéren kígyózó szerpentinek mel lett. Számtalan sók van ebből a szel lemből, minden helynek megvan a ma ga genius loci-ja, de néhol többel is találkozhatunk egyszerre. Sokrétű hangulata van például utam első állomásának a régi Nagyszombat nak. Találkoztam itt a középkor boron-
