Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Egri Viktor: Ingyenélők
A játék eredeti címe Proletárok volt és igenelhető, hogy Békés István, a szín mű átdolgozó ja ezt a félreértésekre al kalmat adó címet megváltoztatta. A da rab ugyanis, amely az átdolgozás révén szatirikus színjáték lett, nem szól pro letárokról, hanem kétes egzisztenciák ról, a társadalom vámszedőiről, munka nélkül jól élő csalókról és szélhámo sokról, egyszóval ingyenélőkről.' Főalakja, Szederváry Kamilla, egy fur fangos némber, kiadja magát egy soha sem létezett vértanúhalált halt ezredes özvegyének és abból él, hogy leveleket küldözget jóhiszemű embereknek és kö- nyöradományokat csikar ki zsebükből. A kétesjellemű asszonyság múltja elég épületes: a szabadságharc idején kém kedett és ha hasznát látta benne, az el lenség tisztjeivel szeretkezett. Megöre gedve nyugalmasabb pálya után néz, va lóságos fosztogató-irodát rendez be, a tilos cselekedetekbe, manipulációkba keveredett és ügyvédi oklevelét vesz tett Mosolygó Menyhértet fogadva ma ga mellé titkárul. Ez a hivatalos „gaz emberré“ minősített Mosolygó Menyhért, noha a furfangos özvegy minden csa lásának végrehajtója, a szíve mélyén érez valami emberit és ez az emberi kerekedik felül a darab folyamán, ez ér zi meg a darab szerelmeseinek; Kamilla fogadott lányának, Irénnek és Darvas Károlynak igazát és ez segíti őket a boldogsághoz. Kamilla nem az egyedüli ingyenélő szélhámosa Csiky játékának. Furfangban és becstelenségben jóval túltesz rajta a fővárosban éldegélő Zátonyi Bence, aki miután nyakára hágott apai örökségé nek, szélhámoskodásból él. Zátonyi is meri honfitársa, a küküllőmegyei Kamil la, a „vértanú szent özvegye“ igazi múltját és legnagyobb titkát: Irén nem a saját lánya, hanem nyomorban elpusz tult bányászszülők gyermeke, akit szá mításból fogadott házába, hogy valami kor hasznát lássa „jótettének“% A játék ügyesen, nagy színpadismeret tel bonyolított konfliktusa abból adódik, hogy a birkatenyésztésből meggazdago dott és a fővárosba kerülő Timót Pál be leszeret a bájos és naiv Irénbe. Jám borul ostoba lélek ez a Timót, aki ért a birkák nyírásához, a vagyonszerzés tolvajlásához, ám minden ravaszsága csődöt mond és hüledező, ostoba em berré válik, amint jámbor birkái után e ragadozó társaságba csöppen. Barátja, a körmönfont Bence észreveszi szerel mét és tőkét akar kovácsolni belőle. Ka milla titkát ismerve, bizonyítékokkal a kezében, rákényszeríti a vértanú özve gyét, hogy Irént feleségül adja hozzá, hogy aztán feleségét eladhassa Timót- nak. Bence biztosra megy, jártas már az efféle becstelenségben, hiszen első feleségét, Elzát is így adta el tízezer forintért Bankó Béninek. A játék áldozata, a szerencsétlen Irén, noha szerelmes Darvas Kár olyba, egy becsületes, de fiatal ügyvédbe, nőül megy Zátonyihoz, hogy ezzel a tettével mégmentse a börtöntől az anyjának vélt Kamillát Zátonyi Bence és Kamilla vá sára azonban nem sikerül, Mosolygó Menyhértben felébred az ember, lelep lezi a csalást és megteremti a fiatalok egymásratalálását és boldogságát ' Štefan Műnk rendezésének jól sikerült az ingyenélők harácsoló világát a tisztaszívűekével elhitetően, reálisan szembeállítani, feledtetve itt Csiky hi báit és ellentmondásait a társadalomáb rázolásban. A játék elhiteti a nézőkkel, hogy Irén tiszta maradhatott e raga dozó világban, nem latolgatja a valószí nűségeket és ezzel a rendezés teljében eléri célját. Irén, Károly és az első pil lanattól fogva mellettük álló Barcsa sza kácsnő nem pozitív hősök, hanem csupán pozitív alakjai a játéknak a szemünk előtt egyre rokonszenvesebbé váló Mo solygó Menyhérttel együtt. Az előadás tehát eszmei szempontból többet mond, mint amennyi az eredeti darabban van, illetve amit Békés István kitűnő átdol gozása kiaknázhatónak jelez. Ezzel a rendezői realizmussal párosul az együt tes legtöbb tagjának realista játéka és ez a többlet az, amelyet a bemutató kö zönsége oly nagy tetszéssel kísért. H. Buday Mária Kamillája jól megformált jellemrajz. Erős kritikai igénnyel hozza ki a szerei* léha és köny- nyelmű vonásait, de erőszakos, ragado zó mivoltát is érezteti Leginkább az ő játéka érzékelteti a múlt század légkö rét, távlatot ad és kritikai pillantásra készteti a nézőt. Finomkodása mögött is mindig ott érezzük alaptermészetének jellemtelenségét, selejtes lelkületét. Kép mutatása azért nem hat játéknak, ha nem átélt valóságnak. Ferenczy Anna pályája legjobb alakítását mutatja Irén sokszínű és há lás szerepében. Naiv és gyermekien bá jos az első képben, majd egyre drá maibbá,* emberibbé válik, ahogy megér zi a fertőt, amely őt is elnyeléssel fe nyegeti. Játéka helyenként megindít bensőségével és átéltségével. Nagy jele neteiben azonban ellenőriznie kell hang ját, az átélés olykor elragadja és be-
