Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Duba Gyula: Amiról nálunk mások nem írnak
szag láthatólag nagyon csavarja az ablak alatt leselkedő kulákok orrát, akik ennek következtében villámgyorsan összeesküsz nek. Több osztályellenség lefegyverzett osztályharcofckal igyekszik megközelíte ni a tanácstermet. Különben minden szem az emelvényen függ. ANDRIS: (fiatal tag, az emelvényen áll. Az öntudat glóriaként fonja körül hadonászó alakját. Szemmellátható éretlenségét döntő módon meghazud toló komolysággal beszél). Én már csak azt mondom, hogy nem jól gaz dálkodunk mi emberek. Nem úgy nézünk a közvagyonra, ahogy azt a demokrácia megkívánja tőlünk, sok bennünk az átkos régi csökevény. (El szántan felszegi a fejét.) Ez így to vább nem mehet! Emberek, én sür gősen be akarok vallani valamit. Én bűnbe estem, megloptam a közt, megloptalak titeket, saját magamat. Én loptam a vetőmagot, a kukoricát, a szalmát, mindent loptam, ami a kezembe került, óh, én nyomorult... (felzokog.) TAGSÁG: (szájtátva hallgat, majd döb bent csendbe burkolódzik.) BÁNÓ SÓGOR: Igazságod van Andris. •Veled tartok! Én is loptam mint egy szarka, hogy a nehézség essen a ke zeimbe. Óh, én vén tolvaj... (zo kog.) TAGSÁG: (egy emberként ordít) Mi is loptunk, Andris. Amit ti ketten meghagytatok, azt mi loptuk el. Min denki lopott. 6h... (zokognak. ) ANDRIS: (felüti a fejét) Pardon, itt valami tévedés lesz. (Hirtelen meg érti a dolgokat, újra a helyzet ma gaslatán.) Szóval, ti is... (a tagság hoz) Ez váratlan volt, emberek, te hát mindnyájan teli vagyunk csöke- vényekkel. Szégyeljük magunkat! (Öt percig mindenki halálos csend ben szégyenkezik. Andris ezalatt észrevesz valamit az egyik sarokban). Hát ez meg mi? KULÁK: (alacsony, kövér, vadonatúj kuláköltönyben kuporog egy sarok ban, és vígan szabotál. Bevetetlen földjei parlagon heverésznek körü lötte. Kalapjához tíz, feketén vágott disznó farka van tűzve. Észreveszi, hogy Andris észrevette) Ojjé, nekem végem!' Fel vagyok ismerve! ANDRIS: (ordít) Ott az osztályellenség. Fogják meg! Fogják meg! TAGSÁG: (megfogják a rúgkapáló kulákot és kivágják az ablakon). ANDRIS: Most pedig, miután súlyos önkritikát gyakoroltunk, fogadjuk meg, hogy ezután úgy tekintünk a köz vagyonára, mint a miénkre, il letve a miénkre, mintha a közé lenne, azaz a közére, mintha nem a közé lenne, vagyis... (belezavarodik.) A gyűlésnek vége. Másnap, a tagok visszaszállítanak 80 vágón lopott, holmit és ezekután a szövetkezetben a tehe nektől kezdve minden kivirágzik.) Függöny. KÖZÖNSÉG: (őrjöng dühében) Szerző, honnan vette az alakjait, maga idióta! SZERZŐ: (izzadva) Marha fejemmel az „Új hajtások“-ból kölcsönöztem őket! Felleg Kelemen ség. Az igazi néma csendet csak egy diák ismerheti. Azt a csendet, amikor eláll a lélegzés,, megáll a szív, megmered a te kintet. Ez az élet nagy pillanata, az ember ilyenkor megbánja a tegnapi bű nét, a tegnapelőttit szintén és megfo gadja, hogy holnaptól kezdve megjavul. Egész komolyan megjavul, sőt tanulni is fog. Rendszeresen, minden nap le galább két órát. A csend tovább tart, sőt fokozódik. Nem, két óra kevés, legalább négyet tanulok majd — hatá rozza el mindenki magában — és az elő adásokra is nagyon figyelek majd! Kóc Jakab — hangzik egy, a hangu lathoz egyáltalán nem illő nyugodt hang a katedra felől. A tanár hangja. Mintha egy nagyteljesítményű kovácsfújtató kezdene működni, olyan sóhaj tör elő a tüdőkből. Az arcokba visszatér az élet színe, a szívek kezdenek felszabadultan lüktetni. Élek — ujjong diadalmasan negyven ember, és boldogan feledi el néhány pillanattal ezelőtt tett fogadal mát. Kóc Jakab határozottan feláll és szi lárd léptekkel kimegy a tábla elé. ki húzza magát, kezeit hátrateszi és vár. — Készültél? — kérdezi a tanár. — Igen — feleli Kóc egyenesen és határozottan — készültem. Kóc Jakab az életben még sohasem készült, valószínűleg nem is fog. Nem az az ember. Ezt nagyon jól tudja min denki, a tanár is tudja, sőt Kóc is tud ja, hogy a tanár is tudja, de azért így felel. Ő ilyen ember. Mellettem a harmadik padban Felleg Kelemen ül. Kelemen nem tanuló, mint hinnők, hanem súgó. Persze nem hiva tásos színpadi súgó, csak- olyan iskolai, de ez is valami. Különben a feje egy
