Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Duba Gyula: Amiról nálunk mások nem írnak
Aniilet akkutmwf нетШк írta: Duba Gyula Költővé lettem Érdekes, hogy az emberek mennyire nem ismerik Önmagukat, egyáltalán nincsenek tisztában képességeikkel és szellemi adottságaikkal. Többek között én sem tudtam, miszerint lelkem sok oldalú árnyalatokkal és mellékzöngék- kel rendelkező felépítésénél fogva arra születtem, hogy halhatatlan, Örökértékű rímekkel ajándékozzam meg az emberi séget. Erre a csodálatos tényre Rudi ba rátom hívta fel a figyelmemet, aki me leghangú, de építőtartalmú kritikájával fellebentette a fátylat kitörni készülő képességeim előtt. — óh, te költői lelkű, ábrándos ökör, — mondta kedvesen Rudi — olyan kétbalkezes vagy, mint egy sze relmes fűzfapoéta. Miért nem írsz te verseket, a kutyafáját. . — Gondolod, hogy költőnek szület tem? — kérdeztem elmélázva. — Föltétlenül — válaszolt ellentmon dást nem tűrő hangon. A gondolat szeget ütött a fejembe. Miért ne? Világhír, babérkoszorú, te kintély kellemes dolgok, melyekért ér demes harcba szállni egy magamfajta őstehetségnek. Hogy ki ismert el? Hát a Rudi! Ő csak ért hGzzá. írok, döntöt tem el pillanatnyi megfontolás után. Mielőtt azonban nekifogtam volna, rövid előtanulmányokat folytattam. Zsen ge költőnemzetségünk felelőtlen mun káinak elemzéséből megtudtam, hogy a vers fő alkotórészei a papír, ceruza, a szociális építőmunka és a népies elem. Mellékalkatrészek: a rímek, a tartalom, az értelem, amelyek azonban el is ha nyagolhatok. Aztán hozzáfogtam az első vers megírásához, mely hivatva lesz a világ figyelmét reám irányítani. Figyelembe véve az összes szempon tokat, agyvelőm véres verítékéből születő kisdedemnek „Ugarszántás tavasszal!“ címet adtam, ezzel is kifejezvén, hogy nem menekülök az öncélú művészet népellenes, önző mocsarába, hanem a pa csirtaszótól hangos ugaron folyó, lázas építőmunka szépségeit akarom ecsetelni. Őh építés, óh szocializmus, óh dialektika, vezérfonalaim vagytok ti nékem mind örökre. Kezdtem a változatos tavaszi táj le írásával, melynek csendjét csak Mucsaí, az egyénileg gazdálkodó hathektárps szántó-vető középparaszt ostorpattogta- tása zavarja. Ismertettem a rózsás jó kedvet, amellyel a ragyogó jövőn me reng, miközben minden porcikájában ropogva marfkolja az ekeszarvát. Ám mint az új idők diadalmas zenéje, eiő- mászik a szomszédságból egy traktor, hetyke lovasával, a Karcsival, és meg győzi a hatiiektáros Bélát, hogy kár fé kezni az iramló, viharos élet kerekét, inkább lépjen be az EFSz-be, A versbe mindent bedevittem, amit csak lehetett, de ~ szerénytelenség nélkül legyen mondva — kitűnően is sikerült. íme 8 vers: UGARSZÁNTÁS TAVASSZAL! Itt van már a tavasz, kivirult az ugar, Virágos táj felett füstifecske suhan. Népes ám a tájék, ne higgyük, hogy néma Ostort pattogtatva szánt Mucsai Béla. Megy az eke után, óh mi szép s gyönyörű, Bőszen fütyörészik, arca csupa derű. Inai feszülnek, izmai ropognak, Busa, nagy fejében motoszkál a holnap! Túl a szomszéd mezsgyén vasállat dübörög, Acélkarmok alatt gyilkolt ugar hörög. Traktor volna ám az, pedig a javából, Hetykén nyergeli őt traktorista Károly. Jó Mucsai Béla, állj meg csak egy szóra Miért nyúzod magad apró cafatokra? Jöjjön meg az eszed, hasznod lesz belőle, Vágtass gyorsan haza, s állj az EFSz-be! Azt hiszem, ehhez nem kell kommen tár. Még csak annyit, hogy versemet beküldtém az „Idióták lapja“ főszer- kesztőségébe és most a várakozás kel lemes izgalmában telnek napjaim. Mert jönni fog, hisz jönni kell a hír, a név, a babér... stb! Újjászületés (Modern komikatragédia egy felvonásban.) Szín: EFSz gyűlés, A teremben a tagok vad összevisszaságban, némelyek eredeti palócdialektusban zajonganak. A sarok ban kaszák, vasvillák és más, népies dolgok. Minden zugot hamisítatlan, jó falusi levegő tölt ki, melyen erősen ér ződik a szocialista építés szaga. Ez a
