Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Szántó László: Lenin a halhatatlan tanító és vezér
nak a történelem napirendjére ke rülése jellemeznek. A marxizmus fel fegyverezte a világ munkásosztá lyát a tudományos megismerés és a tudományos kritika fegyverével, ön tudatra ébresztette és megmutatta neki történelmi elhivatottságát: a kapitalizmus megdöntését és a kom munizmus felépítését; megszervezte és megtanította őt a fegyverek kri tikájának alkalmazására és a győz- nitudásra. Lenin tovább képesítette a világ munkásságát történelmi sze repének végrehajtására azzal, hogy a marxizmus elméletét és gyakorla tát továbbfejlesztette, a szocialista forradalom elméletét konkretizálta s gyakorlatát tudományos stratégiá val és taktikával alapozta meg s ez zel a munkásosztály osztályharcát ellenállhatatlanná téve győzelemre vezette a föld egyhatodán. Ha a marxizmus a szocializmusnak utó piából tudománnyá válását jelentet te, akkor a leninizmus a szocializ musnak tudományból valósággá, éle- tes életté válását jelenti. Lenin, ezt a valóban új világot teremtő nagy munkáját csak azért végezhette el, mert szervesen össze volt nőve a munkásosztállyal s mert ezen osztály érdekeinek szempontjá ból konkréten vizsgálta az osztály harc feltételeit s igyekezett a maga öntudat! színvonalára emelni a mun kásság tömegeit. Lenin a munkás- osztályt nem dogmatikusan értelmezett marxizmussal nevelte, mint a II. Internacionále szociálde mokrata ideológusainak óriási több sége, hanem terem tőén felfo gott marxizmussal. Mi a különbség a marxizmus dog matikus és teremtő felfogása kö zött? A különbség akkora, mint az ég bolton ragyogó „göncől szekere“ ne vű csillagzat és Göncöl gazda sze kere közt van! A dogmatikusok a marxizmust kész, megváltozhatat lan, nem fejlődő, merev tanításnak tekintik s úgy is alkalmazzák. A marxizmus elméletét a dogmatiku sok nem mint iránytűt, nem mint a gyakorlat lámpását és vezérfonalát fogták fel és alkalmazták, hanem mint kész receptek kézikönyvét, mint a legkülönbözőbb gyakorlati kérdé sekre adandó kész válaszok gyűjte ményét. A szociáldemokrata ideoló gusok, — mert ezek voltak az ere detileg élő és fejlődő marxizmus el- dogmatizálói és elhalatói, — nem a konkrét társadalmi helyzet eredeti, önálló munkával való elemzésével al kalmazták a marxizmus tudományos módszerét és elért ismereteit, hanem a társadalom fejlődésében felmerült iij eseményekre egyszerűen ráolvas ták a marxizmus megfelelő tételét vagy kijelentését. Ezek szerint az volt a jó marxista, aki minél ügye sebben tudott Marx és Engels mű veiből a kérdéses helyzetre legjob ban szabott idézetet kikeresni! A dogmatisták idézgették a marxiz must és ha az élet új jelenségére nem találtak kész feleletet, melyet idézhettek volna, egyszerűen kijelen tették: „Marx tévedett“, „Marx nem látott jól előre“ stb. Saját korlátolt ságukat, dogmatizmusukat a marx izmus fogyatékosságának igyekez tek kiadni. Nem csoda tehát, hanem a dogmatizmusból folyó szükségsze rűség, hogy elméletük és gyakorla tuk, beszédjük és tetteik szintén mint az ég és föld különböztek egy mástól. Szavaikkal valami szocializ musfélét hirdettek. Tetteikkel a ka pitalizmust védték és támogatták. Osztályharc elmélete helyett, amely a burzsoázia uralmának a munkás- osztály forradalmi erőszakával való megdöntését tanította, az osztálybé két és együttműködést kezdték hir detni s a munkásosztály politikai pártjából a burzsoázia ágenseivé zül löttek a munkásosztály soraiban. A kapitalizmusnak a szocializmusba való békés átnövésével hitegették a munkásságot, ahelyett, hogy a szo cialista forradalomra szervezték és vezették volna. A szociáldemokrata dogmatizmus- sal s a belőle folyó áruló opportuniz mussal szembem és a vele való en gesztelhetetlen harcban Lenin az eredeti, a teremtő marxizmust kép viseli. Lenin a marxizmust egyál talában nem mint befejezett, kész és érinthetetlen elméletet fogta fel.
