Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás
feszítéssel, új talajon kellett tudásukat latbavetni, hogy a szlovákiai magyar szellemi íégűr kitöltődjön. Az indulás és indítás érdeme mindenképpen Egri Viktoré. Szükség-munkát végzett, min tát adott, felvázolta a teendőket. Egri első könyvei a nélkülözhetetlen tarló- hántást végezték el, de mélyszántásra már nem futotta belőlük. „Soványka”: a szövetkezeti pro és contra pedagógiai párbeszéde. Egri, a dialógusok mestere, a lényegében bonyolultabb falu-valósá got rutinjával optimizmussá tudja ki szélesíteni. Az új falugazdálkodás érvei szinte kátészerű egyszerűséggel pereg nek le az olvasó előtt, hatásuk épp azért nem füstölög el a közönyben. „Fény a faluban” c. színmüvét „opti mista játéknak” nevezi szerzője. Darab jában a vülanybevezetés tény* és fénye próbál életet, igazságot és szépséget lop ni a faluba. A villanyvilágítás egy bri gád szorgalmi műve. A falu kulákese- metéje e lelkes fiatalokkal szemben csak a tőrvető alattomosságával tud felelni: „mert minden ilyen brigád egy kopor sószeg nekünk!” A brigád maga tudatá ban van munkája nehezének, ezeknek nem kell a jobb és könnyebb élet: „nem kell az új se, mert mi hozzuk. Inkább maradjon minden a régiben.” Amikor aztán a falu jobban rájuk csodálkozik: „milyen mások maguk”, a felelet ma gától adódik: „Dehogy mások. Csak egy lépéssel előbbre tartunk. Jönnek majd maguk is utánunk. Ha nehezen is, de jönnek”. Amikor azonban a beszélő hoz záteszi: „egész életükkel, egész ember ségükkel”, akkor ez már az író hangja és toidaiéka, mely itt még gyakran gyengíti és félrecsavarja a falu termé szetes beszédét Az ellenség célkitűzése a fény optimizmusának letörése: „csak annyi kellene, hogy ne sikerüljön, hogy kudarcot valljanak” és jön a rövidzár lat, a pajtatűz és e lángokban minden elvész: munka és becsület! Pakolhatnak, a falu nevetheti vagy káromolhatja a hrigádosokat A turpisság azonban kisül, Pintér Gábor gyújtogatása lelepleződik és menyasszonya, a kissé naiv „Édes apám én nem akarok kulákné lenni” felkiáltással, új szerelme, a brigádveze tő nyakába borul. Most már minden rendben van, túlságosan rendben: megy minden mint a vízfolyás. Amikor aztán Egri az utolsó jelenetben egy suba alatt ráadásul még a nemlétező EFSz ügyét is elintézi, az irreális túlterheléssel el üti a darab véghatását. A „Közös út”, melyet államdíjjal ‘tün tettek ki, már más fából van faragva: a derűlátásnak itt több a botlatója, aka dálya és így nagyobb a realitása. Hogy a teljes valószerűséget el nem érte, an nak úgy hiszem, Egrin kívülálló kö rülmények és meggondolások is okai lehetnek.. Egri e darabban helyes ér zékkel és szükségszerűséggel életünk legfájóbb és így legfontosabb neuralgi kus pontját tapintja ki: a létünk máso dik időszakában elmérgesített, elmér gesedett szlovák-magyar viszonyt, illet ve az ebből adódó zavarokat, hogy a mesterségesen' felhizlalt anomáliából, a tisztázás útján végül is a közösségi munka, a szocializmus építése húzzon hasznot. „Békesség kell végre fiam”, mondja a magyar anya. „De nem úgy, hogy mink húzzuk mindig a rövideb- beí”, csattan fel a fia. Az elrontott vi szony kihat a szövetkezeti életre is: a szlovákok egyrésze azzal indokolja tá volmaradását, hogy ők bizony magya rokkal együtt nem dolgoznak. Az elmér gesedett helyzetből persze az osztály ellenség húzza a hasznot, a szövetkezet gátlói, fékezői és irigyel, a szlovák és magyar nagyparasztok. „Ha ezek (a szövetkezetiek) elterpeszkednek, akkor befellegzett nekünk. Nem nézik azt, hogy maga szlovák, én meg magyar. Az útjukban vagyunk egyformán”, mondja Forgács nagygazda. És ezért közös erővel torlaszolják el az utat a kibontakozás, a kibékülés felé. A kiút azonban itt csak egy lehet: a munka, a szocializmus közös útja. „A közös mun ka szüntessen meg minden gyűlöletet”, mert „a közös munka új embert csinál belőlünk”. Űj embert, aki elemésztette magában a sovinizmus gátló zavarait. Ennek a célkitűzésnek illusztrálása a színmű. Meséje Szlovákiaszerte annyira közismert, hogy annak elmondásától bátran eltekinthetek. A darab legfőbb fogyatékossága a téma felületi megra gadása, bonyodalmai nem érlelődhetnek eléggé az emberi mélységben és így ki hatásukban nem nyűgöznek le eléggé. A tézisigazolás az elsődleges és ez a pedagógiai felmutatás csak az emberáb rázolás rovására történhetik. A „Közös út” így is eredményesen tisztáz és kül- detéses értelme vitán felülálló. Egri ki teljesedése azonban nem itt, hanem re gényében következett be. A^„Márton el indul” jelentőségét nem kell itt külön méltatnom, a Fáklya áprilisi száma ki merítőn tudósít róla. Legújabb könyve, az „Ártatlanok igaz sága”: noveüáskötet. És mint ilyen egyenlőtlen értékű írások gyűjteménye. A Márton-regény. után visszaesésről be szélhetnénk, ha nem tudnák, hogy ez írások nagyrésze régebbi eredetű: a szá-
