Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás
nyolcvanezer magyar gyermek elbitan- golását tükrözték! „Az árulók a legsú lyosabb pusztítást a magyar dolgozók körében végezték. A magyar dolgozók legyengülve kerültek ki ebből a küzde lemből”, állapítja meg Lőrincz Gyula. Az értelmiség sem járt különbül: a ta nítók és a toliforgatók nagyrésze — a Sarló-nemzedék például teljes egészében átszorult Magyarországba. Amikor 1948- ban végre kisütött a gottwaldi jégtörő február napja: a magyárság minden vo natkozásban kinyírt- sorokra döbbent. így, ilyen körülmények között indult meg 1948. december 15-én, az Űj Szó megjelenésével, a harmadik időszak. Üj- ra ott állottunk a kezdet kezdetén, de mégis másként; hátunk mögött a szlo vákiai magyar múlt harmincéves tudata és tanulsága, előttünk egy pontos, terv szerű jövő bizonyossága. A múlt: kikap- csolhatatlan folyamatosság, melynek megszakadása — a második időszak bi zonyítja — zavarokat, zökkenőket von maga után. A jövőt a jelen valósága alakítja és ez a jelen térben és időben, csak a múlt és jövő vissza és előre futó vonalán igazolhatja saját realitását. Aki a múlt összekötő vonalát elmetszi, soh- se érhet el a jövőbe. „Rosszul emlékez nek a múltra, tehát rosszul sejtik a jö vőt”, figyelmeztet Anatole Francé. A szlovákiai magyar irodalom 1918-ban kezdődik: ezt a tényt nem szabad sohse elfelejteni. A szlovákiai magyar iroda lom csak egészében lehet történelmi té nyező, alakító, kiható realitás. Ez a ki indulópont és ehhez keli igazítani min den új jelentkezést: fejlődést vagy visz- szaesést csak így állapíthatunk meg. Aki ezt elkerüli vagy elmulasztja, aki ezt nem ismeri és nem tudatosítja ön magában, az mértéket téveszt. De te het-e mást a mai fiatal? Mit tudhat, mit ismerhet régi voltunkból, amikor ez az időszak még a kortársak szemében is ködös emlékké homályosult. És ebben mi öregebbek vagyunk a hibásak és sze mély szerint elsősorban magamat okol hatom, amiért ez az időszak máig sincs feldolgozva. A második időszak — néma jellegének megfelelően — kallódik, tu data róla alig van valakinek A fasiz mussal szemben való ellenállás írott dokumentumai ismeretlenek, az 1945 utáni kényszerhallgatás pedig a sérülés rezignációjába fúlt el. Amikor a -nyomás engedett, a fiatal írók egyike — Dénes György — már jól látta a kártevést: „A leleplezett bur- zsoá-nacionalisták káros politikája nagy hézagokat okozott szellemi életünkben, visszamaradtunk e tekintetben.” A nyo más csak lassan engedett, a félelem pszihózisa még soká feküdte meg a lel keket és egy szemlélő, amikor szóvá teszi, hogy mért találkozunk a lapok hasábjain mindig csak ugyanazokkal az írókkal és költőkkel, magyarázatkép a rejtőzködést hozza fel még három év múlva is: „A rejtőzködés oka bizonyos fajta közöny, a félelemnek az a jégkér ge, amit nekünk mindenképpen fel kell olvasztanunk.” (Bereczky Károly, a Fáklya 1952 februári számában.) A la pokban, ha ritkán is, de mégis csak fel tűnnek új nevek, itt-ott egy-egv könyv ről is hallunk vagy olvasunk és akkor Tóth Tibor összeállításában egyszerre csak azt olvasom: „Több mint 150 új magyar könyv jelent meg Csehszlová kiában 1952-ben”. Eddig nem tudtunk róla: a hír szinte főbekólintón hatott. Ügy meredtem rá, mint egy áthágha tatlan falra és csodálkozva kérdeztem: hát ez hogy került ide? Hol rejtőzött eddig ez az óriási eredmény? Jómagam, akinek hivatásbeli kötelessége a köny vek számontartása, lapjaink közlése nyomán alig egy párat tudtam össze szedni. Ha a kimutatás mégis 150 könyvről tud, akkor ez azt jelenti, hogy a könyvek nagyrésze a nyilvánosság ki zárásával, a közönség tájékoztatása nél kül jelent meg. Ez a jelenség nyilalóan utal az irodalmi élet hiányára. Régen, az első republikában az irodalmi nyüzs gés volt az elsődleges. Volt irodalmi élet, de annál kevesebb könyv. Most könyv van garmadával, de hiányzik e könyvek tudata, visszhangja. Egy évben 150 könyvről beszélhetünk, de ha kö zelebbről nézzük meg az ( eredményt, láthatjuk, hogy ez nem elsődleges, szlo vákiai talajból fakadó, szerves, bévül- ről jött megnyilvánulás. A megjelent könyvek nagyrészét a marxizmus-leni - nizmus klasszikusai jelentik, a szépiro dalmi szektoron pedig fordítások és itt elsősorban szovjet regények. A tényle ges szlovákiai magyar-aratás e számon belül kicsi és szegényes, természetsze rűen. Ha ma pontos számszerinti mérle get állítok fel a szlovákiai magyar írók 1950 óta megjelent könyveiről, a kö vetkező eredmény adódik: megjelent 15 mű, ebből egy antológia, 2 tanulmány- kötet, 4 verseskönyv, 3 színdarab, 2 re gény és 3 novelláskötet. II. A széppróza nyolc könyve közül ötöt Egri Viktor írt. Ez a tény mindennél jobban világítja meg a helyzetet. A széppróza régi művelőinek fokozott erő-
