Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás
A CSEMÁDOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA A szlovákiai magyar irodalom legújabb fejezete I. Szlovákiában, a politikai változások- nak megfelelően, a magyar szellemi élet három indulását éltem meg. Az első időszak 20 évig tartott (1918—-38). Ala pozás volt ez a semmi talaján, az ered mény ennek megfelelően csak egy új arcú magyarság kialakulása lehetett. Új helyzetben, új hatások kereszttüzében módosult, másult, változott e földterület, milliónyi magyarsága. Voltak, akik gör csösen ragaszkodtak a régihez, vagy a hivatalos pesti irányításhoz, ezeket vég zetesen csak a jarossizmus hitiér izmust kolportálő és nyilasokat erősítő pesti fenegyerekeskedl.se ébreszthette a való ságra. De az igazi magyar szellem, az Ady—Móricz—Kodály—Bartók vonal hí vei előtt új horizont nyílt meg: a hu mánum európai kultúrája. Magyarok tömegében és minden mást íeledtetőn itt ízlelték először az emberi hang szépségét, az emberség hangját: a vox humánét. A kezdet kezdetétől a vox humana népének neveztük magunkat, de nálunk ez törvényszerű másult- ságban módosult: az emberség hangja a népi hanggal izmosodott, a humaniz mus szociális elkötelezettség lett: a szel jem igazsága azonosult a dolgozók cél-. kitűzéseivel. Az itteni haladó irodalom és a Sarló-mozgalom már felfigyeltette, botránkoztatta vagy örvendeztette az egész magyarságot Amikor az értelmi ség élcsapatához lassan felfejlődtek a munkásokból és parasztokból lett írók (Sellyéi, Dömötör Teréz, Szabó Béla, Háher Zoltán) szellemi életünk külde- téses értelme döntőn igazolódott. Az irodalom antifasizmusba csúcsosodó ki csengése méltón és következetesen zár ja le az első „hősi” korszak egészét A második időszak tíz évig tartott (1938—48). Szomorú évek a fasizmus terrorja után a burzsoá nacionalizmus farizeus alattomossága némított el ben nünket. Néma évek, melyek azonban ugyanakkor a próbatét és igazoltság, a hűség és kitartás esztendei is. A Kar- masin pórázán táncoló „Önálló” szlovák fasiszta állam hatvanezer magyarja immunis maradt e fertőzéssel szemben és csak a végén akadt két árulója, Bro- gyányi és Duka Zólyomi. E korszak né hány füzetnyi magyar irodalma és saj tója, a sorok közé zárt bujtogatás, majd az egész nyílt hummanistahűség (több re nem futhatta), a fasizmus térfelébe került ország minden nyelvű antifasisz tájának lehetett erősítő olvasmánya. Győry Dezső költészete itt és ekkor ér te el csúcspontját („Emberi hang”), Peéry Rezső és Szalatnai Rezső írásai a szellemi ellenállás, a magyar népcso port antiíasizmusát igazoló dokumentu rnok. Rangrejtve és gyújtogatva élt ak kor a szellem, de hatott némaságában is. Ne vegye senki se szerénytelenség nek, de a légkör érzékeltetésére idéznem kell Peéry 1948-ban Pesten megjelent sorait: „F. példaadása állt a toliunk mögött, amikor a Nagy Éjtszakában ma gyar mondatokkal próbáltuk megüzenni, hogy a totális téboly elleni lázadók va gyunk. Mennyire erősített valamennyi ünket, hogy' a 'stószi fenyvesek vagy az illavai vasrostélyok mögül szeme kér dően függ rajtunk ... milyen jő . volt tudni, hogy valahonnan nézi és hallga tásával erősíti az embert”. Peéry kissé elvetette a sulykot: itt nem egy személy, de az antifasizmus hangtalan néma lé te, elkötelezettsége vigyázott és buzdí tott makacsságra és hűségre: a haladás folyamatosságának nem szabad megsza kadnia! És a burzsoá nacionalizmus a felszabadulás után., magyar vonalon ezt teljes elnémítással mégis megpró bálta: üres, gyom verte iskolaudvarok Harmad virágzás Irta: Fábry Zoltán 1954 július IV. évfolyam 7. szám mm
