Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Egri Viktor: A csikós
H. Buday Mária özvegy Ormódyné szerepében. Márton gazda, hanem az igazságot éles szemmel meglátó jóságos szavú pusztai bölcs. Király Dezső forró szívvel, mely de rűvel és meleg humorral alakította, ízes beszéde és darabos, paraszti éneke is hi telesnek érzett Ez a jó és népszerű szerep túlzásokra csábít, Király Dezső szerencsésen a -középúton maradt, egyszerű eszközökkel mutatta meg Márton csikósgazda nagy szí vét és tiszta emberségét. Az egyik fecsegő részeg asszony szere pében feltűnt Bottka Zsuzsa jellemformáló ereje. A részeg asszonynak ez a hatásos és a nézőket jókedvre derítő jelenete teljesen öncélú, „kilóg” a darabból, noha funkciója van. Hétfő reggel lévén, a nézőt elgondolkoz tatja, ha vásár nincs, lakzi vagy keresztelő se volt, vájjon mi készteti ezt a két ném- bert, hogy így bepálinkázzanak? A színpadi játék hatásait kitünően értő és ezért gyak ran csak külsőségiekben megragadó Szig ligeti hibája ez, akit megkapott a jó ötlet és megfeledkezett a kel’ő indokolásról. A csapiárt alakító Lelkes Magda is erős sége az előadásnak. A csapiárost a’akító Fekete Gyula már halványabb, de a szerep nem is ad alkalmat erőteljesebb jellemfor málásra. A kisebb szerepekben jó színészi munkával egészítették ki az összejáték ké pét Tarics János, Gyurkovics Mihály, Kiss Lajos, Udvardi Anna, B. Méti Anna és Lő. rincz Margit, B. Gesztes Zsuzsa je1 mezei korhűek és jól árnyaltan mutatják a szembenálló két világot. Harmos Károly díszletterveinek hátterei hangulatosak, a pusztai kép a leg- sikerü’tebb. Általában azonban ezek a dísz letek nem számolnak a kis színpadok tech nikai lehetőségeivel. (Bokrot és nádsövényt kukoricaszár pótol, ami ellen nem emelhető panasz, de ez esetben a szöveg egy-két Helyen apró vá’toztatásokra szorul.) EGRI VIKTOR. Helyszűke miatt nem elemezhetjük végiig az egész darab vonalán a rendezői munkát és az egyes szereplők játékát összegezve azonban elmondhatjuk, hogy Stefan Műnk rendez® felfogása helyesen követi Móricz Zsigmondnak, a színmű színpadra alkal mazójának elgondolását és törekvéseit: meg mutatni az 1840-es évek társada’mát, a jobbágy sanyargató úri rend züllöttségét, embertelen önzését és a rothadt földbirtokos nemességgel szembeállítani az igazáért har. coló nép fiát, a telkes jobbágyot és a pusz tai embereket. Ez a szembeállítás különö sen a népdráma első négy képében bizo nyult meggyőzőnek, a színészekkel együtt itt a rendezés hiánytalanul fejezte tói a színmű eszmei mondanivalóját. Nemcsak a pozitív, hanem a negatív alakok is hi telesen és meggyőzően szóla’nak meg és ezzel kellő hangsúlyt kap Szigligeti mon danivalójának igazsága és a néző előtt tel jes győzelmet arat haladó magatartása, a nép szellemében átérzett költői szava. A befejező három képben már csökken a színpadi játék intenzitása, helyenként szin te állóképpé merevedik, de ez jórészben •annak tudható be, hogy maga Szigligeti túlságosan elnyújtja a kibontakozást. Nem szerencsés megoldás, hogy az ötödik kép .a csárda udvarán játszódik le és ugyanez az udvar helyettesíti a községháza udva rát. Érthető, hogy egy kocsizó színtársu latnak takarékoskodnia kell a díszetekkel, de magában Komáromban nincs helye az i'yen szükségmegoldásoknak. Csökkenti a 'mondanivaló hitelét ez a takarékoskodás. A nép, a pusztai emberek harcos hitét Márton tsikósgazda tolmácsolja a darabban. Népi játékainknak egyik Tegrokonszenvesebb alakja ez a Márton, az ő magatartása utal a legélesebben arra, hogy a nép nyakán hízó bitangok érették a pusztu’asra. Nem lázadó és el’enszegülő forradalmár ez a Siposs Jenő Kiss Bálint jobbágygazda szerepében. Tumor Zsigmond Ortnó- dy Bencze szerepében.
