Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Fellegi István: Népművészeti Együttes bemutatkozásához
konzerválja, másrészt, hogy azokat mű vészi feldolgozásban visszaadja a dolgo zóknak, tudatosítva és serkentve ezzel alkotó erejüket és a burzsoá befolyástól mentes nemzeti formák ápolását. Rövi den, minden népi együttes összeállításá ban a hangsúlyt a nemzetileg sajátos népi elemekből alkotott számok kell, hogy adják. Ez természetesen nem je lenti azt, hogy az együttes elzárkózha- tik a mai szerzőknek népi elemek fel- használásával alkotott mozgalmi dalai tól, s azokat kihagyhatná műsorából. Szükség van ezekre mozgósító és ízlés nevelő hatásuk miatt. A NÉPES 1954. évi műsorának kon cepciója és kompozíciója javításokra szorul. Szembeötlő ez a műsor első fe lében, amelyben — két táncszámon kí vül (Vetélkedés és Sárdózás) — nem nyer kifejezést sem a nemzeti, sem a népi jelleg a mai hazai és szovjet szer zők majdnem kizárólagosan mozgalmi jellegű dalszámai miatt. Helyesebb lett volna ezeket a számokat arányosan szét osztani az egész műsoron, így az együt tes nemzeti és népi jellege kidomboro dott volna mindjárt a műsor első fe lében. Ebből a szempontból kiindulva stílustörést jelent a három szláv népdal - feldolgozás — sziléziai, ukrán és lengyel — műsorbafűzése a műsor második felé ben. Értékes és kedves dolgok ezek, de nem kapcsolódnak szervesen a műsorba. Egy külföldi szereplés alkalmával jó szolgálatot tesznek majd az együttesnek, bizonyítva a népek közötti barátság szellemét, melyben az együttes él és dolgozik. Nem vonatkozik ez természe tesen Eugen Suchon jól előadott szlovák népdalaira, mert hazai népdalkincset dolgoz fel, a szlovák nép dalait, akikkel egy hazában élünk, s akiknek művészi élete nem hiányozhat a NÉPES műso- rábóL A műsor jól kiegyensúlyozott ará nyait, annak váltakozó ritmusát fokozná egy-két énekszám kihagyása. Egyrészt, számolva az ismétlésekkel és a két nyelvű összekötőszöveggel, a műsor úgyis hosszabbra nyúlik a kívánatos időtar tamnál, másrészt főleg azért, mert az énekszámok túltengése megbontja a vo kális és táncszámok arányát a táncszá mok hátrányára. Egy ilyen korrekció emelné a műsor egységes hatását már csak azért is, mert ha szembeállítjuk az énekkart és táncegyüttest, í kétségtelen, hogy a táncegyüttes színvonala megha ladja az énekkar egyébként fejlett szín vonalát, különösen ami a táncegyüttes „alapanyagát“, a táncokat illeti. Hamég nem is bontakozott ki teljesen techni kájuk és alakítókészségük, de szép fej lődést ígérnek. Szembeötlő a lendületük, életteliségük és a meggyőző - alakításra való készségük, J azonban a szűk keretek között mozgó egyvonalú koreográfia nem tudta ezt az adottságukat kellően kiaknázni. Ami a formai kifejezést il leti, a férfitáncokban dominál a minden táncban sematikusan visszatérő „csattog tató“. Ami pedig a kifejezési formán túl menően a leglényegesebb, elengedhe tetlen, hogy minden táncnak — a leg rövidebbnek is — ha nem is bonyolult, de tisztán érthető „fabulája“ legyen, mely a megformálandó ellentétes jelle meket élesen elhatárolja, lehetőséget nyújt ezáltal konfliktusok megteremté sére, elmélyítésére és feloldására, amely minden színpadi műnek, tehát a táncnak is alapköve, s ami nélkül sem belső fe szültsége, sem magávalragadó ereje nem lehet. A fabulát, vagyis a tánc librettóját színpadra víve, vigyünk a táncba több humort és tréfát, éljünk bátran a kí nálkozó ötletekkel, ha azok nem öncé lúak és szervesen belekapcsolódnak a librettó gondosan felépített és kielemzett eszmei mondanivalójába. A műsorzáró táncszámnak, a Kukoricái osztásnak pél dául sovány a meséje és ezért kevés a tisztán érthető cselekménye is. így az után eszmei mondanivalója is a szereplők egyetlen célkitűzésében merül ki, amit így fogalmazhatnánk: „Fiatalok, vidá mak vagyunk és táncolni, énekelni aka runk.” A jellemek ellentéte, aminek a kompozíció drámai elemét, konfliktusát és a cselekmény folyamán adódó kicsú- csosodását és végül feloldását kellene eredményezni, csak egy szereplő, az öregasszony által van megadva, akinek házánál a fiatalok kukoricafosztani gyűlnek össze. Az incselkedő fiatalok táncba vinnék az anyókát, de az meg ijedve kitipeg. Ití tálcán kínálkozik az ötlet egy komikus tánc bekomponálására az anyókával, aki előbb ugyan szabad kozik, de azután mindinkább feloldódik a fiatalok életörömében és együtt járja velük a táncot, vagy akár táncra tanítja őket, saját fiatalkora táncaira. Ezáltal nemcsak ötletben, cselekményben gaz dagodna a kompozíció, hanem eszmei tartalma is elmélyülne. A korkülönbség ből adódó jellembeli ellentét feloldódik mai lüktető életünk pezsgő életörömé ben, ami még az öregeket is magával ragadja.
