Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Bábi Tibor: Csicseri krónika
csodáltad őket, újra visszakerülnek a szek rénybe, ládába. Ott. várják be a boldog menyasszonyok esküvőjét, lakodalmát ★ Ül öreg Babincsák a kisszéken az ágy lábánál. Tűnődik, emlékezik. Olykor szo morú nótát éneke’get. Rekedt fáradt a hangja, úgy énekelget: Szomorú az idő, meg akar változni, szomorú a szívem, nincs, ki vigasztalni. Magam vigasztalnám, de már lehetetlen, nincsen, ami vigasztaljon engem... Szomorú nóta, régi nóta. Tűnődik, emlé kezik. Az udvaron valahol rosszmájú me nyecske kaearász, talán őt neveti. Hej, hej! öreg Babincsák, be kár neked, magadba, befelé tekintgetni. Be kár neked azt a nótát énekelni! Ha volna szemed rá, látnád, szép lánya nőtt a fiadnak, János nak. Mert szép lány a Juci. Eladó'ány már a Juci. Utána tekintgetnek a legények. Ha tollfosztóba megyen, ha csinosítja magát, tíz között se akad párja. Ha volna szemed rá, látnád legkisebb unokád, Jánost. Derék legény az is. Embemyi ember lett, építő munkás lett. Ő bizony nem megy Ame rikába fügét szedni, éhezni, csavarogni. Fel hőkarcolót megbámulni. Ha akar, épít ő olyat otthon is. Ha megházasodik, ha fia, lánya lesz, szépen iskolába jár. írni, olvasni meg tanul, nem bojtárkodik, nem hál a réten, nem didereg. Te, szegény Babincsák, bizony ími-olvasni nem tanultál, könyvet soha nem is láttál. Pedig, ha tudnád, milyen szép isko lába jár majd az unokád fia, megvígasz- talódnál. Mert olyan szép lesz az iskola, hogy még az ungvári szolgabírónak, Bemátnak, akinél te kondáskodtál, még annak sem volt olyan háza. Ha arra jársz az öreg temető körül, állj meg, ott ássák az ala pokat. Erős, markos csicseri legények ás nak a fö’dbe. Vígan, forog ott a betonke verő dobja, Gyüre Pista meg ott forgolódik, danolg'at mellette. Bizony más nótát dalol- gat, nem olyan szomorú nótát mint te, mert igaz, hogy vá! tozik az idő, de jobbra változik. Vígan forog a betonkeverő dobja. GyíttpI Pi$í£ meg ott forgolódik, danolgat mellstPfM
