Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - J. Hanzelka és M. Zikmund: Afrika álom és valóság II. rész. (ford. Frendt Pál)
nek az addisz-abebai autósok, hogy megért sék a titokzatos jeleket; mi csak a ma gunk esze után mentünk. Mikor aztán be fordultunk a rendőr .mutatta“ irányba, is mét álomba merült. Ha nincs megelégedve, sípjának füttye belehasít a levegőbe. A ko csi megáll, és a most már rendkívül friss rendőr zengő amhara nyelven és gesztiku láló karjaival magyarázgat valamit. Ilyenkor beleegyezően bólint az ember, múlhatatlanul odamondja, íhogy „esse“, annak jeléül, hogy mindent megértett, s folytatja az útját. A rendőr pedig, mint aki jól végezte dolgát, megnyugodva szunyókál tovább ... Ütópítés Egyre újabb hídromok és elpusztult, el sodort útszakaszok váltakoznak egymás után, könyörtelen rendszerességgel. Egy ka tonai teherautóhoz közeledtünk, keresztben állta el az utat. Tán hat-hét éve rekedt meg ebben a helyzetben, a tartomány kormány zójának az egész idő alatt nem jutott eszé be, hogy elvontassa a roncsot az útból és szabaddá tegye az akkor még egyetlen ösz- szekötő utat AbesSzrnia keleti és központi része közt. A roncs körül elterülő úttestet már régen 'buja fű nőtte be. A néha erre vetődő Fiat teherautók soffőrjei új csapást nyomtak a kövek és bokrok közt az egykori műút baloldalán. Bizony az egykori úton ... A Kelet-Abessziniában előttünk pergő ka landos színes film a következő kilométernél újabb meglepetéssel szolgált. Az aránylag egyenes útvonal eredeti irányából nagy ív ben alig két méter széles csapás ágazott el... — Jurko, állj! Hol az út? — A hanyagság netovábbja. Képzeld el, ha éjjel hajtottunk volna erre! Se figyelmez tető tábla, se iránymutató ... Tátránk alig fél méterre állt meg egy hirtelen szakadéktól, amely az úttest felét már elnyelte. Víz mosta ki. Pedig néhány nagy kő is elég lett volna hozzá, hogy alá támasszák a széleit és egyúttal elvezették volna a sebes patakot is. A leszakadt útrész let éppen egy alig szembetűnő emelkedés mögött van. Éjtszaka a személyautó soffőrje csak az utolsó pillanatban veheti észre, mi kor már késő fékezni. De hát ki törődik Kelet-Abessziniában a személyautók biztonságával? Hiszen két éve járt erre az utolsó és a néha idevetődő ne héz Fiatok soffőrjei már ismerik az út min den csalfa veszedelmét. Késő éjtszaka egy falun hajtottunk át, Gotán. Már csak nyolc kilométerre voltunk aznapi úticélunktól — az Erere teleptől. Ott végre 'kipihenhetjük majd a nap fára dalmait. Nyolc kilométer... Az európai utakon legfeljebb tíz perc... Alig egy kilométernyire Gotán túl teher autók nyoma térített le bennünket a meg szakadt útról: Tátránk reflektorainak fénye végigsiklott a meredek lejtő éles haj tűka - nyaram, egy pillanatra megakadt a híd le zuhant ívein és egy folyó tükrén pihent meg. Kikapcsoltuk a motort; a motorberre gést sellők zúgása váltotta föl. Szúnyograjok duruzsoltak a fülünkbe. — Mirko, a mai napunk legveszedelme sebb gázlója. Az ördög vinné el, éppen most, éjtszaka. — Nem tölthetjük itt az éjtszakánkat. A malária még az abesszinokat is elűzte in nen ... * Ma talán már tizedszer húztuk le cipőn ket, hogy átkelésünk előtt kitapasztaljuk a gázlót és megállapítsuk a víz mélységét. Nagy, síkos kövek hevertek szanaszét az egész mederben. Karterünket és a sebes ségváltónk burkát már megint kockára kel lett tennünk. A folyó közepén térdünk is elmerült a vízben. — Mit gondolsz, megpróbáljuk? — Talán átvergődnénk. De erős a sodra. Nézd csak, milyen sebes. Oldalba kapja a kocsit, mélyebbre sodorja és ott rekedünk. És mi lesz aztán? — Dobálj ide köveket. Kissé kiegyenget jük vele 'a mederfeneket és a folyó közepén feltöltjük a gázlót... Ezt se először csináltuk ma, de éppen a legkomiszabb gázló jutott éjtszakára. Vakító fényű reflektoraink egész moszkitófelhőket csalogattak oda. Veszettül csíptek. Az ár el kapta kezünkből a • kisebb köveket. A me der legmélyebb vízében nagy kövekből két széles sávot kellett építenünk és a közöket kisebb kövekkel feltöltenünk. A szembenlevő part puha iszapjában néhány hatalmas kő volt beágyazva, meg se tudtuk mozdítani őket. Legalább száraz köveket dobáltunk kö zéjük, hogy kerekeink megkapaszkodhassa nak. Szorgalmasan dolgoztunk, több mint egy óra hosszat A malária fertőzés veszélye percről percre növekedett... — Megpróbálj uk? — Indulj. Én majd a másik parton irány- jelzőnek állok be a fénybe. A kocsi nekivágott a folyónak. A közepén járt már. Kipuffogónk a víz alatt bugyboré kolt, az ár nekifeküdt az ajtóknak, a kere kek megesúztak a síkos köveken, a kocsi kissé megdőlt és húsz centiméterrel mé lyebbre süllyedt. A Tátra acélhasa a köve ket súrolta. Gázt neki! Gázt! Ki kell jut nunk! Kocsink ádáz küzdelmet vívott az árral, a fenékkel és a másodpercekkel- Kipuffogónk prüszkölt, a kerekek hasították a vizet ma guk előtt — és már a parton is voltunk.
