Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Mészáros Gyula: Iparművészetünk fiataljai
Nagy, kétemeletes épület áll Brati- slavában a Palisády és Moyzes utca sarkán. Régi épület, de most új kön tösbe öltöztette a jövőbe látó gazda. Frissen meszelt falak, kifestett tanter mek, központi fűtés, kényelmes mű termek. Az iparművészeti iskola van itt, egyedüli ilyen szakiskola Szlovákiában. Az iskola igazgatója készséggel nyújt felvilágosítást kérdéseimre. Nem zava rom soká, megkérem, hogy engedje meg az intézet megtekintését. Óraközti szünet van, a folyosón mun kaköpenyes lányok állanak. Beszédbe elegyedem velük. Ketten is vállalják, hogy megmutatják a tantermeket, mű termeket. Belépek a világos, tágas helyiségbe. Tele állványokkal. Minden állványon egy-egy agyag-portré, úgylátszik eze ken a mellszobrokon dolgoznak éppen a növendékek. Figyelmesen nézegetem a készülő portrékat, s fölfedezem köz tük a két lány életnagyságú képmását is. — Egymást mintázzuk, nem régen fogtunk hozzá- Ez a második portrénk, de még sok munka van vele. Ha ké szen van, gipszbe öntjük. Kinyitják a szekrényeket. Sok hasz nálati tárgy, műtárgy, dombormű és figurák a polcokon, melyek pionírokat, üzemi dolgozókat és szövetkezeti dol gozókat ábrázolnak munkájuk közben. A növendékek ebben az osztályban valamennyien lányok, a kerámiai ipar leendő vezető káderei. Ugyanúgy nevel az iskola a grafikának, díszlettervezés nek, fafaragásnak s a fényképezés mű vészetének vezető kádereket. Az iskola olyan képzést nyújt az ifjúságnak, hogy a negyedik évfolyam elvégzése után al kalmassá tegye az üzemekben való el helyezkedést. Megtudom, hogy az ipar- művészeti szaktárgyakon kívül az álta lános műveltség eléréséhez szükséges tantárgyak is benne vannak óraterveik ben. Csengetnek. Jönnek a többiek. Ismét hozzáfognak a munkához. A természet utáni ábrázolásra fektetik a fősúlyt. A munka folyamatának elve: az egy szerűbb tárgyakról haladni az össze tettebbekre. Míg az alsóbb osztályokban leegyszerűsített mértani formákat, íz léses használati tárgyakat, műtárgyakat, a felsőbb osztályokban mór élő figurá kat modellálnak. A kerámia az iparművészet legrégibb, leginkább népi gyökerű ága. A cserép edények kezdettől fogva a mindennapi élet elengedhetetlen tartozékai voltak. Később a népi cserépedény színekben és díszítőelemeiben egyre gazdagodott. Ma az iparművészet ezt a gazdag örök séget mai életünk mondanivalóival to vább gazdagítja, hogy élő, eleven mű vészetté legyen, mely a tömegek szük ségletére dolgozik. Ma már nem fényűzés, ha az üzemek és gyárak iparcikkeinek színvonalát egyre magasabb művészi fokra emel jük. Ezért van szükség jó iparművé szekre a könnyűipari üzemekben. Ez felelősségteljes kultúrfeladatot is ró minden iparművészre: nevelni kell a dolgozók tömegeinek szépérzékét, s ne velnie kell a fogyasztó közönségnek azt a rétegét, melynek ízlését megrontotta a tőkésrend hanyatló kultúrája. Tovább visz a kíváncsiság. A grafikai műterembe lépek. Most fogtak éppen új tervezéshez. Egyelőre papírra rajzol nak, majd kőre s végül a sokszorosí tás módszerét sajátítják el. Itt tanulják meg a rajzfilm készítését, a mozgás áb rázolását. Nagy fontosságot tulajdoníta nak a figurális rajznak, az akt hű áb rázolásának. Az iskola valamennyi ágazatában ál talában a szocialista realizmus alkotó módszerének alkalmazásával találko zunk, mely gyors iramban fejlődő éle tünkkel igyekszik lépést tartani. A mű helygyakorlatok a felsőbb osztályokon a heti órák számának tetemes részét töltik ki. Ezeken a műhelygyarkorla- tokon ismerik és tanulják meg a nö vendékek a hasznos, ízléses és nélkü lözhetetlen ipari tárgyak előállítását. A fényképészeti osztály gumipadlós műtermében a falakon köröskörül ren geteg felvételt, — virágot, tájat, portrét, állatok, növények és tárgyak fényképeit látni. Itt sincsen több hallgató egy osz tályban, akárcsak a kerámián. Lehetnek vagy tízen, tizenegyen. A műteremből ajtó nyílik a sötétkamrába. Gyönyör ködöm a fényképekben, a meglátás, a technikai kivitelezés művészetében. A növendékek most állítják be a reflek torokat, melyek a mennyezetről s az ol-
