Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Jankovich Imre: Szovjet képzőművészeti kiállítás Bratislavában
„Geológus-lány“. L. V. Priszjazsnyuk szobra. ka, szobor volt a tárlaton. Hogy a kiállított tárgyak ilyen tömegében ne veszítsük el az áttekintésünket, bizonyos rendszer szerint kell, hogy ismertessük a kiállítást.* Szüksé ges ez azért is, hogy összehasonlíthassuk az egyes művészek adottságait, az egyes té maköröket, hogy a kiállított művekből meg ismerkedhessünk a Szovjetunió képzőművé szetének fejlődési útjával. Az egész kiállítást három nagy csoportra oszthatjuk: festészet, szobrászat és grafika. Kezdjük talán a festészetnél. Színpom pás kollekciója ez a különböző korú, nem zetiségű, lelkületű művészeik alkotásainak, amelyeket minden individuális sokrétűség mellett egyesít a szocialista tartalom és a realista forma vezérvonala. Megtaláljuk ,itt a festőművészet minden ágát. Van itt monumentális, jelentős történelmi pillana tot megörökítő kép, nagy számban van képviselve az életkép, — a genre — továbbá az arc és tájképfestészet, de éppúgy talá lunk csendéleteket is. Mindjárt a földszinten, a bejárattal szem ben megragadja figyelmünket az a hatalmas monumentális kép, amely a Nagy Októbe ri Forradalom győzelmes eredményeinek ki hirdetését ábrázolja. A képet 1950-ben fes tette egy fiatal festőkből álló csoport Nal- bandján vezetése alatt. A műnek a követ kező címet adták: „Hatalmat a szovjetek nek — békét a nemzeteknek.“ A képen a Szmolnij termét láthatjuk, amelyet meg töltött a lelkes forradalmárok tömege, hogy Lenin elvtárs nyilatkozatát meghallgassák. Lenin a kép bal részében, legközelebbi munkatársai: Sztálin, Szverdlov, Dzerzsin- szkij környezetében van ábrázolva, úgy, olyan egyszerűen, ahogy emléke a szovjet nép lelkében él. Egész alakjából érezni, hogy együvé tartozik az ábrázolt tömeggel, mégis a kompozícióból vüágos, hogy ö a cselekvés központja. Szinte hallani lehet azokat a történelmi jelentőségű szavakat, * amelyek az adott percben Lenin ajkáról elhangzanak. Hogy előttünk egy zseniális szőnek: áll, azt is megtudhatjuk a kép ből. Nemcsak Lenin taglejtése, lel kesült arckifejezése árulja ezt el, de erről tanúskodik az a forró hangú-, lat is, mely az egész termet betölti. Az áb rázolt tömeg minden alakja egy-egy jellem- rajz. Minden arcon érezhető az a rajongás, amellyel Lenint figyelik. Ez az érzés azon ban mindenkinél más formában, egyénileg nyilvánul meg. A katonák, munkások, fér fias elszántsággal tekintenek a pódium fe lé, arckifejezésükből érezni, hogy készek a kivívott eredményeket minden áron meg is védeni. Az idősebb asszonyok szemében va lamilyen anyás szeretet és büszkeség lát szik, amint Leninre tekintenek, a fiatalság arcáról pedig kitörő lelkesültség, szédítő öröm sugárzik. Míg az említett képen Lenint mint kivá ló szónokot láttuk, aki magával tudja ra gadni a tömeg hangulatát — Brodszkij Le nint mint mély gondolatok!» merült filozó fust mutatja a „Lenin a Szmolnijban“ cí mű képén. A ifestőnek sikerült megragad nia azt az atmoszférát, amelyben Lenin nagyszerű eszméi születtek. A művész úgy szólván megfestette a csendet, amelyben a legmélyebb gondolatok keletkezhetnek. Magát Lenint szintén egyszerűnek, mélyen emberinek ábrázolja. Minden esetre sike rült a művésznők nemcsak a tartalmat reá lis élethűséggel kifejezni, de a hozzá meg felelő hangulatot is megadni. Szintén a kellő hangulatot, még hozzá a fájdalomnak az elszántsággal vegyes han gulatát fejezi ki Zadorozsnyjnak, a fiatal ukrán festőnek képe, az „Eskü“, amely Sztálin elvtársat örökíti meg, amint Le nin ravatalánál annak műve folytatására esküszik.
