Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Fábry Zoltán: Sas Andor tanulmányai
— melyre a perzselő nap heve a paraszt verejtékét ne szárasztotta volna... ő tük- kad nehéz munkájában, a forró nyár hevé ben s didereg a csattogó hidegtől... míg én hűs árnyékban henyélek, vagy az általa vágott* s hordott fával jól fűtött szobában vendégeskedhetem“ ... Kár, hogy Sas An dor, aki egy-egy idézettel olyan terméke nyen tud eszméltetni, nem magától Eötvös től idézett. Bakács érsek és a Dózsa-sereg Lőrincz papja közti párbeszéd kötetek he lyett beszél. Bakács kérdésére: „Honnan ily rögtön a gyűlölség az űri rend ellen?“ Lőrincz pap így felel: „S ezt tőlem azon férfi kérdi, ki nem úri palotában, hanem parasztház födele alatt született, ki a né pet saját szüleiben látta szenvedni? Emi- nenciád talán elfeledte gyermekségét?“ Túl- hosszú Lőrincz pap vádlistája, hogy az egé szet leközölhessük. Beszédét így végzi: „(A jobbágytól) még a vallás vigasztalása is megtagadtatok, papjának, kinél azt keres hetné, a patrónus (tehát a földesúr) gyer mekeket, tudatlanokat, erkölcsteleneket ne vez ki, sok helyt a lelki pásztorság a gaz dasági tisztséggel köttetik össze, hogy a jobbágy még Isten oltárához se tekinthessen föl a nélkül, hogy zsarnokával ne találkoz- hassék szeme. S eminenciád kéidi, honnan e gyűlölség?“ Érthető, ha Sas Andor e mű vet „a maga nemében egyedülálló történeti regénynek“ nevezi, „mert, amilyen igazi tükrözése a múltnak, egyidejűleg éppoly szoros kapcsolatban áll a jelennel, sőt nem csak elevenen világít a jövő útjára, hanem ennek alakulására is hatást akar gyakorol ni.“ A nép ügye mindenekfelett: amikor Sas Andor Sárosi Gyuláról beszél, akkor szolidaritása minden melegével idézi a mai dolgozók elé, a hivatalos irodalompolitika ál tal eddig elhallgatott „Aranytrombita“ „iga zi hangját“. Táncsics Mihályt, aki az „önmű velésnek valóságos hérosza“ volt, nemcsak felgyúltan, de szükséges kritikával is (köz vetíti. Arany János tárgyalásánál taktikai hi bát követ el: nem a 48 előtti és a szabad ságharc alatti Arany Jánost állítja előtér be, hanem e fénykorszak rovására a „part- ravetettséget“ és az ezt követő leülepedett- séget és így az olvasót megfosztja az Arany kép teljességétől. Magát ezt a leülepedettsé- get is mostohán kezeli, mert ennek hatály talanító férfias gesztusát... — a „Walesi fcárdokat“ — csak futólag említi. A Walesi bárdok a zsarnoksággá] szembeszálló írói bátorság egyik legbátrabb magyar költői tette volt. És ezt a partravetettnek, leüle pedettnek elkönyvelt Arany tudta és mer te! Móricz Zsigmond esetében, az irodalmi köztudatban látszatnyugalommá sematizált éveket már helyes kritikai érzékkel retusál ja az igazi gyümölcsérés éveivé: „Móricz költészete különleges jelentőséget nyer 1920 és 40 között, amikor az író csak kínnal, ke servesen szólaltathatta meg az igazság sza vát“. Akkoriban megalkuvásról beszéltünk és ha tegnapi sistergéseinkre gondolok, csak szégyelni tudom magam. Egy szlovenszkói „vadzseni“ írta akkoriban Móriczról: „A parasztforradalmár szutykos kalapját felcse rélte a disznósört és zöld pörgével és hirdeti az ellenforradalmi koncentráció szükséges ségét“. És ez a Korunkban jelent meg és a kéziratot, mint e folyóirat szlovenszkói szerkesztője, én továbbítottam! Mea culpa, mea maxima culpa! Sas Andor élő hagyományt idéz elénk minden írásában. Százegynéhány év magyar időközében a múlt és jelen egymást tükröző problémái villannak fel. Vörösmarty a Szé chenyi által elindított anglomániát igazítja helyre: „nyomor és szegénység sem tűnnek elő nagyobb borzasztósággal, mint éppen e sziget lakóinál. Halljuk koronként a gyár napszámosok kiáltó ínségét“. Micsoda új fényt vet ez az idézet Vörösmarty alakjára! Vörösmarty és Engels egy síkon! Ugyanak kor a ma is megoldatlanul kísértő amerikai néger kérdés is felkelti Vörösmarty fi gyelmét. Felfigyel, amiért büntetés terhe alatt tiltják a négerek oktatását és rab szolgaként „csordái butaságban“ tartják őket. És Kossuth Lajos igazolt próféciája? .„Nem mondok oly szót, se nem olyan em ber mondja, hogy szava túlélhetné máról holnapra az emlékezetet, de ha túlélné, meg fognak emlékezni Európa nemzetei, hogy abban fekszik a veszély, hogy a pro- letarius tömegről nem gondolkoztak... Ha a proletariusokról továbbá is megfeledke zünk, oly vészes felleg keletkezhetik a vi lágra, amely azt meg fogja rázkódtatrti“. A nép ügye mindenekfelett! Látjuk, Sas Andor a nép ügyével, és annak szószólóival jól sáfárkodott és ami a legfőbb, meg tud ta tenni azt, hogy a népért érthetően írjon a népnek. Sas Andorban megvan az a ritka képesség, hogy a kultúra komplikációit is egyszerűen tudja kibogozni és így a dol gozók számára érthetően közvetíteni. Könyvét épp ezért a dolgozók forgathatják a legnagyobb haszonnal és ez nagy, külde- táses érdem! FÁBRY ZOLTÁN
