Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Bábi Tibor: Faluról-falura a Zobor alján
Szép élet Vícsapapátín él az öreg Kostyál András. Hetven esztendős már. Ősz a ha.ja, deres a bajuszat de fiatalos minden mozdulata, fia tal a szeme ragyogása. Nyugtalanul tesz- vesz, munkálkodik a ház körül, s agg ko rában is még komoly foglalkozás vár rá: ő a szövetkezet éjjeli őre. Nagy időt élt Kostyál András. Szeme lát tára roppanták össze nagy birodalmak s születtek új világok. Az első világháború idején az orosz frontra vezényelték. Meg sebesült s fogságba került. Végigfeküdt egy egész sor kórházat, sok várost látott s meg fordult Moszkvában is. Éveken át tették- küldték ide-oda, mindaddig, míg föl nem lángolt a Nagy Októberi Forradalom. Ta vaszra karabélyt nyomtak a kezébe. Mint sebesült, a hadsereg gulyáit őrizte Szrno- lenszk táján. Olvadt a jég, olvadt a hó, Kostyál András szeme, tüdeje tágült. Cso dás szépségű tavasz vált, — szabadulása minden rabnak. — Hajh, élet, szép élet! — mondogatja hetven esztendős korában is Kostyál And rás. — Szép élet, szép élet! A főldgömb felét bejártam, láttam futni Kerenszkijt, s a cári tiszteket. Hallottam ujjongani a győzelmes proletársereget. — Szép élet, szép élet! Egy nap aztán hazakerült. Azaz, nem is haza, hanem Becskerekre. Lázas napokat élt akkoriban Magyarország. Két társával berontott az úrikaszinóba. — Éljen a tanácsköztársaság! Elnémultak a poharazgató urak. A kato natisztek leszedték a rangjelzést. Mintha maga a sors akarta volna, összetalálkozott volt ezredparancsnokával. A gőgös tiszt megszégyenülve távozott a kaszinóból. Künn harsogott a tömeg. — Éljen a tanácsköztársaság! Szép élet, szép élet! Egy napon valóban hazakerült Vícsap- apátira• Az idő múlt. Kostyál András meg szervezte otthon a szociáldemokrata pártot. Mikor eljött az ideje, a kommunisták mögé állt. Agitált és sztrájkokat szervezett. Szép életf szép élet! Közben hetven esztendős lett és megérte a fölszabadulást. Minden beteljesedett, ami re csak öreg szíve vágyott, mégsem leli he lyét ebben a világban. Valami gyötri, vala mi marja. Olykor öreges őszinteséggel ne kiront a fiataloknak. Mindenkinek, aki ké sőbben született és nem látta, nem élte meg, amit ő. — Nem tudják ezek megbecsülni a drága véren vett szabadságot! Most, hogy kitavaszodott, kiballag olykor a határba. Elgyönyörkődik a futó traktorok ban, a szervezett gyors munkában, s már- már kész elfelejteni, hogy a télen kevés volt a tüzelője. Nemrég egy éjjel, ahogy ott kerülgette, őrizgette a rábízott vagyont, lámpák fénye villant a sötét határban. Ne héz traktor mordult a mezőn s vetőgépek tárcsái csattantak. Megállt. Bámult a futó traktor után. — Szép élet, szép élet! — Bevetjük éjjel a határt.
