Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Bábi Tibor: Csicseri krónika
Nehéz volt az öreg Babincsák élete. Köny- nyebb a fiának, Jánosnak. Takaros, ereszes házban lakik. Szép lánya, fia van. A ház ban volna villany is, ha égne, csakhogy annak az a baja, hogy akkor ég, mikor nem akarják, s ha kell, ki nem gyullad. Valahol Kassán van annak a gombja. Ott akarják hogy csak néha égjen- Azért gyak ran ráfanyalodnak a gyertyára. Pedik jó volna az a villanyfény, mert Babincsák * János is ezermesterkedik. Nap múltával elüldögél a konyhában. Bárány- bőrből bekecset készít, vagy sótartót, mosó fát farag, mint egykor az édesapja. A fe lesége meg előszedné a guzsalyt, fonalat fonna, hosszú téli estéken megszőné az örök lött szövőszéken. Meghitt, régi szerszám a szövőszék. Szebbnél szebb dolgok készül tek rajta valamikor. A mai nagymamák Csicseren lánykorukban fontak, szőttek. Sa ját maguk készítették el kelengyéjüket. Hosszú, évekig tartó munka volt az. Az asszonyok, lányok varázsló ujjai alól szebb nél szebb minták kerültek ki beleszőve a fehér vászonba. A magyar lélek, a magyar falu lelke virágzott ki azokban. A régi mó di szövőszéken készült el egykor a lakodal mas keskeny kendő is. Ezt a menyasszony ajándékozta esküvője után a násznagynak, a leány kérőknek és a vőfélyeknek. Ha más fa’uba való volt a vőlegény, akkor még a lovak is kaptak belőle, mégpedig a fülük mögé kötötték bokrétának. Az így földi— szített fogaton vitte haza mátkáját az új donsült házasember. Ez volt a szokás min denfelé a Latorca körül, a Bodrogközben, de még a Tisza táján is. Nem okta’an szo kás. Ha szép volt a keskenykendő, dicsér- gették a leánykérők, meg a vőfélyek, ha nem tetszett, fitymálták. A sógorság, ko mák, rokonok, az egész falu éppen a kes- kenykendőről ítélte meg, hogy a fiatal asszony milyen ügyes, takaros, tud-e sző ni, fonni, mi'yen a kelengyéje. Nagy szé gyen volt az, ha fitymálták, lebecsülték. Ha tréfából történt is, sértődés, sírás lett a vége. Az eladólányok azért a legnagyobb gonddal szövögették a keskenykendőt. Bizony csodadolgokat művelt a szövőszék. A parasztházakban a szekrényekből, a lá dákból, ha Csicseren jársz, ma is napon fehérített háziszőttesek kerülnek elő. Di csekednek vele a lányok, mamák. Ha meg- J6 az Isten vigyá2 mi ránk, száraz helyre megyünk most már. Otthagytuk az árvizet már, száraz helyen vagyunk most már. Itt az idő elgyött most már, átadom az őkörcsordám. Átadom az ökörcsordám, senki panaszt nem mondhat rám. Nem is mondhatott, mert ilyen hűség® ember volt az öreg Babincsák és megőrizte egyszálig a csordát- Megőrizte mindaddig, míg bojtárkodó fia meg nem nőtt mellette. Mikor meg embemyi ember lett, rá maradt a csorda, meg a pásztorbot.
