Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Egri Viktor: Jókai Mór a legnagyobb magyar mesemondó (1825-1904)
széllyel járt, hogy műveinek színvona la nem mindenütt egyformán művészi, másfelől az ismert otthoni tájakba is valami egzotikus szín keveredik, ahogy népi alakjaiban, csikósainak, gulyásai nak, betyárjainak rajzában is érezhető némi egzotikum. * A kiegyezés idején Jókai ellenzéki képviselő volt Vájjon, mint művészt mennyire érdekelte a napi politika és mennyire értette ezt a politikát sok rej tett szálával és összefüggésével, meny nyire látott bele a boszorkánykonyhá ba, a kulisszák mögé, ahol embertelen vásár folyt mindig a nép, a dolgozó nép kárára? Későbbi kortársa, Mikszáth Kálmán azt írja róla, hogy „a politikai helyzet senkit sem rázott fel jobban, mint őt és senki sem volt a jobb idők bátrabb, szellemesebb és hatékonyabb előharcosa, és kiképzője, mint Kakas Márton az Üstökösben.” (Ez Jókai ked venc alakja az élclapban... E. V.) Másutt Mikszáth felhozza, hogy „úgy tűnt fel nem egyszer, kivált beszélgetés közben, hogy nem jól, teljesen nem jól érti a dolgokat, hanem mikor a tollát megfogta, isteni ösztönnel olyan érve- ■ két és megfigyeléseket hozott fel egy szer-másszor éppen a mélységekből hogy a legtanultabb politikust is meg lepte. Jókait tehát még sem lehetett a kaszinók, kávéházak locsogásain és a lapok vezércikkein fejlődött átlagpoli tikusok közé sorolni, akik nem látnak az orrukon túl. Jókainak van mélyenlá- tó szeme, de az csodálatosan a tollán van, mint a pávának”. Ez a jól látó politikus szem ismerteti fel Jókaival a magyar társadalmi fejlő dés egészségtelen irányát és készteti éles bírálatra és tiltakozásra. Ilyen til takozás és bírálat az Eppur si muove. Jókai megírja benne az ébredő magyar szellem titáni küzdelmét, a francia pol gári forradalomtól fellelkesített múlt század eleji magyar ifjúság, a debre ceni- diákok harcát a feudalizmus ön kénye ellen, hogy a magyar tájakon is gyökeret verhessen a polgári művelt ség. Jenőy Kálmánt, a regény főhősét családja kitagadja, barátai elfordulnak tőle, de a nyomor s a megaláztatás nem csüggesztik el Kálmánt, új Galileiként ő is dobbant egyet: És mégis mozog a föld! Egy másik regényében, a Rab Ráby- ban, Jókai bátor igazmondásának min den szépsége tündököl. Egyenes vád irat a könyv a közigazgatás és a jog talan bíráskodás ellen. Rab Ráby, II. József udvari tisztviselője rájön arra, hogy a szentendrei községi tanács a me gye urainak támogatásával kifosztja a dolgozó népet, tízszeres adót szed be és a különbözetet elsikkasztja. A jogtalan harácsolást felfedő Ráby ellen vizsgá lat indul és mikor semmiféle veszte getéssel nem lehet némaságra bírni, börtönbe vetik. Itt, a börtönben ember telen megkínozzák, majd azzal biztat ják, hogy szabadon engedik, ha vissza vonja vádját. Az igazságkereső Ráby azonban hajthatatlan marad és mikor császári kegyelemmel kiszabadult, to vább folytatja a harcot. Üj börtön kö vetkezik, majd elmenekül a forradalmi í ranciaországba. Ez a regény, amelynek ugyanolyan reális történet — Ráby Mátyás önélet- leírása a XVIII. század végéről — az alapja, mint Mikszáth Különös házas- ságá-nak, azzal emelkedik ki Jókai re gényeinek sokaságából, hogy hőse men tes az idealizálástól. Földön járó hős ez, akinek társadalomszemlélete korlá tozott és egyoldalú, de minden fo gyatékossága ellenére megérdemli leg teljesebb rokonszenvünket, mert a ha ladás, a jövő embere. Ugyanez a bátor kritikai hang csen dül fel a Fekete gyémántokban, mely ben Jókai leszűri a kiegyezést követő évek tapasztalatait, azt a tényt, hogy milyen egészségtelen helyzetet teremt az országban a külföldi tőke beáramlá sa, a magyar nagybirtok,. a főpapság és bécsi reakció összefogása. Berend Iván, a regény hőse jól látja, hogy a külföldi tőke tönkreteszi a ma gyar ipart, jól látja azt is, hogy az em ber, ha legyűri a természet erejét, köny- nyebbé teheti munkáját és szebbé az életét. Érzi azt is, hogy a technikai fej lődés idővel olyan közösséget hozhat létre, amelyben megszűnnek az előíté letek s megszűnik a magántulajdon, ám a hős a megoldást, a válságból ki vezető útat utópisztikus felfogással ke resi. A társadalmi ellentéteket Berend úgy véli megoldani, hogy részvényesek ké akarja tenni a munkásokat, hogy ré szesüljenek a haszonban. A Fekete gyémántok nagy értéke az a kritika, amely a csontja velejéig rot hadó uralkodóosztályt éri. Az a világ, amelyben az italé, a kártyáé, az élve zeteké az első szó „ez nem az én vilá gom” — mondja elítélően Berend Iván. És Jókai Aranyember-e, a komáromi Tímár Mihály még mélyebben érzi a kapitalista világ bűnösségét, erkölcsi fertőjét. Tímár Mihály ezt a világot
