Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Jankovich Imre: Népi kerámia Nyugat Szlovákiában
Madár Kostka Jánostól: XIX. sz. véqe. gyárból kerültek ide. Ebbe az időbe esnek a stomfai műhelynek úgynevezett „úri“ munkái —, amelyek a környékbeli közép nemesek, továbbá a Pálffy 'birtokok nagy számú tisztviselői számára készültek, akik ezzel is nagyurak életmódját akarták utánoz ni. Divatos straszburgi szervizek, bonbon tartók, különféle apró nippek ezek a tár gyak, amelyek formailag a holiesi gyár ha tása alatt készültek a rokokó, később pe dig az empire ízlésében. Ezek a tárgyak mind technikailag, mind formailag olyan tökéletesen voltak készítve, hogy komoly konkurrenciát jelentettek magának Holies- nak is. Putz József halála után a vezetést fia, Já nos veszi át, aki gyökeresen megváltoztatta az eddigi irányt, és visszatért a népi for mákhoz. Putz János munkáin azonban még mindig érezni lehet a habán tradíciót — pontosabban a barokk és reneszánsz formák hatását. Ezeket a formákat kombinálja a helyi népi motívumokkal, a környékbeli iparoscéhek jelvényeivel, a Pálffyak - címe rében található oroszlánok variációival és így speciális helyi ornamentikát alkot, amely alapja a későbbi stomfai díszítési módnak. 1819-ben erős egyéniségű keramikussal bővült a Putz család. Putz János leányát, Borbálát feleségül veszi Kostka János. Elein te apósánál dolgozik, majd annak halála után maga veszi át a műhelyt és vezeti egész 1854-ben bekövetkezett haláláig. Kostka János kiváló anyagformáló és fes tői képessége tovább fejlesztette a stomfai műhely dicsőségét. Sokat átvett apósa mű vészetéből, de eltér a szigorú és kissé ke mény reneszánsz és barokk rajztól, amely a Putz család munkáját jellemezte és virtuóz könnyedséggel fest. Az edénykészítésen kí vül alkotott számos figurális kompozíciót is a korabeli empire szellemében, de rendkí vül eredeti és ötletes formában, amelyből sokat merítettek utódai. Halála után a műhelyt fia, Károly veszi át, ez azonban nem tűnt ki különösebb al kotásokkal. Apja szellemében dolgozott to vább önálló ötletek kivitelezése nélkül. Hét gyermeke közül két fia, János és Ferdis, valamint lánya, Mária folytatták a tradiciós családi mesterséget. A műhely az idősebb János kezébe kerül, és ő vezeti be öccsét, Ferdist a kerámiai művészet titkaiba. A vi lágháborúig együtt dolgoztak, — 1914-ben azonban Ferdis bevonult katonának, fogság ba került és csak a háború befejeztével jött haza. Közben bátyja, János meghalt és így ő maradt, — leszámítva nővérét, aki segí tett neki —, a híres családi mesterség egyet len folytatója. A háború után nehéz körül mények között indult a munka. A műhelyt, a kemencét félig összedőlve találta, a festé kek gyártásához szükséges anyagok nem voltak beszerezhetők. Csak nagyon sok ku- durc és kísérletezés után került rá sor, hogy Ferdis Kostka ismét a közönség elé álljon munkájával. Ferdis Kostka egy magára maradt, mint egy kihalófélben levő népművészeti ág mű velője, mégis az ő érdeme, hogy a stomfai kerámia világszerte érdeklődést keltett. Munkáit mindig nagy figyelemmel kísérték és számos esetben díjjal tüntették ki a nemzetközi kiállításokon, — többízben Pá rizsban, Budapesten, Brüsszelben, Brnóban. Sikerének titka csupán az, hogy munkája mélyen gyökerezik a tiszta népművészet ta lajában. Kostkában megvan minden fölté tel, ami az igazi népművészt jellemzi. Szo rosan összeforrott népével, pontosan ismeri annak ízlését, nézeteit, amelyeket ó maga is vall. Tiszta, őszinte jellem — vele szüle tett bizonyos konzervatív hajlam következ tében hűen ragaszkodik ősei szokásaihoz, a régi kifejezési formákhoz, családi és művészi tradíciókhoz. Mesterien uralkodik a rendel kezésére álló anyagon, a kerámia művészete a vérében van. A tehetséget az ősöktől örö költe, de igazi művésszé a saját szorgalmá val lett. Művészete csodálatosan friss és ere deti, a tematika sohasem okozott neki ne hézséget. Maga a valóságos élet az, amelyet a könnyedén formált agyagban, pazarul fénylő fayence színekkel ragadott meg. Nem csinált egyebet, csak pontosan megfigyelte környezetét, kiválasztotta belőle a lénye gest, a jellemzőt és ezt anyagba formálva adta vissza. Éppen ez tette őt igazi realista művésszé. Ferdis Kostka eleget tett köteles ségének. Azzal, hogy .az ősöktől örökölt mű vészetét tovább ápolta, annak titkaiba be vezette a fiatalabb generációt, megmentet te hazája népművészetének egyik csodálato san gazdag és felbecsülhetetlen értékű ágát. Valóban 'kiérdemelte azt a kitüntetést, ame lyet 1946-ban kapott, amikor nemzeti mű vésszé nevezték őt ki. JANKOVICH IMRE
