Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Mács József: Káderozom a szerelmemet
Ez volt Havas Péter első felejthetetlen estéje, amit a második, harmadik és a szá zadik este követett. És a Bájos Katához va ló járogatás jó fél évig tartott. A falu fo gatlan vénasszonyai már csak neki szánták Bájos Katát és senki másnak, gondolván, hogy napok kérdése az esküvő. Jaj, pedig ha tudták vdna ezek a sokat szenvedett, nagy nyomor tengerén átvergődött öregasz- szonyők, hogy Havas Péter távolabb dili a lánytól, mint valaha, elszomorodtak volna. — De mi történt, mi történt? — mintha ezt harsogta volna a csörgedező patak és Bájos gazda udvarában a nyikorgó kerekes kút. Erre Havas Péter sem tudott volna felél ni. öreg szülei csak nógattákr hogy vegyen a lánynak gyűrűt, és beszéljen Bájos gaz dával a kérőről —, hasztalanul. A fiú nem mert előhozakodni a dologgal. Pedig na gyon jól tudta, hogy szereti a lány. Igaz, nem szólt erről neki, de mellére simvlása, esténkénti cirógatásai mindennél többet ki fejeztek. Azon az estén, amikor rászánta magát, hogy kiteregesse Bájos gazda előtt gyakori látogatása célját, tavaszodott. Olvadt a hó, a hegyekből vékony csíkokban futott a víz lefelé. Szépült a falu, a hegyes-völgyes vi dék, az egyhangú fehér fátyolt a fekete főid tarkállása tette változatossá. A fiú magábamélyedten lépegette át az utca gödreibe gyülemlett víztócsákat. Az járt az eszében, hogy vájjon jó helyen kopogta tott-e? Mert hát fő az éberség.' Aki úgy ven ne él egy lányt, hogy nem tudakőlózna utá na, ki volt, mi volt, az szerinte rongyember lenne. De akárhogy is hányta-vetette ma gában a Bájos gazda dolgát, a végeredmény semmivel sem lett több annál, hogy kis- paraszt volt és a kevés földjében vüágéle- tében szegény ember volt. Hát a lány, hát az anyja? Mi jót, rrú rosszat tettek, míg ez a rendszer nem volt? No, de azért van szá ja, hogy mindezt megkérdezze. Bájos gazdát az asztál sarkán, a lányt meg a tűzhely közelében köszöntötte, mint első látogatásakor. Tercsa néne nem volt odahaza, a szomszédiknál idézgetett. A gaz da korántsem volt olyan szívélyes, mint ré gebben. Az foglalkoztatta, hogy a fiú, vagy kimondja mit akar a lánnyal, vagy ha nem, a küszöbét nem lépi többet által. Közöm bösen mutogatott a lócár a, hogy a fiú mellé je ülhet és szólogatott hozzá. — Nemsokára 'vetünk. — Eljön az ideje. — Mi újság a világban? — Nem sok. — Többet mondhatnál róla — elégedet lenkedett a gazda. — Nem tudok többet mondani. — A politikáról se? — Arról se. Az öreg hallgatott. A fiú meg elérkezett nek látta az időt, hogy kérdezősködni kezd jen. Tercsa néne távolléte könnyített a helyzeten. Mindennek ellenére igen kínosan jött a szájára a szó. Bátortalanul vetette az öregnek: — Tercsa néne hová járogatott annakelöt- te? — A fonóba — felelte Bájos megszeppen ve, mert nem tudta hirtelenében felfogni, hogy az asszony nem fordult-e meg olyan helyen is, amiről a fiú tud, ö meg nem szí vesen venne tudomást róla. — Hát Bájos gazda? — Én sehová se jártam. Havas Péter Katára pislogott, de a lány nem vette észre. Rá se mosolygott. Kedvet len volt. Haragudott a fiúra, hogy nem re pült oda hozzá a vizes lócára, nem ölelget te, nem sugdosott a fülébe az apja jelenlé tében, hogy aztán ünnepélyesen bejelenthes se: no Bájos gazda feleségül veszem a lá nyát. De hol tart ő még szándéka bejelen tésétől. Éppen a választottjáról van kérdez- nivalója. — Hát Kata? Semmi rosszat se tett? Bájos gazdának ágaskodtak a hajszálak a fején. Kezdett ráeszmélni honnan fú a szél, hogy ez a fiú, az ő jövendőbeli veje, a csa ládot káderozza. Mogorván válaszolta. — Tett a\ — Aztán mit? — sápadozott a fiú. — Verekedett az iskolában. No, de ez nem lehetett hiba a Havas Pé ter szemében sem. Azért még megkérdezte. —Többet nem tett? Jaj, hogy mit is érzett a gazda. Hogyan feléljen a fiúnak, mikor csak a magasságos isten a tudója, hogy a rácsos kapuban mit is tett a lány. No, de az efféle kérdések már a nyugodt természetű Bájos gazdát is ki hozták sodrából. Utóvégre rendes lány az ő jánya, hát utána még a jövendőbelije se tudakozódjék. Sziszegve támadt a fiúra. — Tudd meg, az én jányom rosszat nem tett. De én teszek neked rosszat. Addig a konyha küszöbét át nem léped, míg ezt a bolondériát ki nem vered a fejedből. A fiú rákvörösen nyúlt a kabátjáért, ka lapjáért és elköszönt. Senki sem marasztal ta. A lány is csak a küszöbig kísérte, ott sem időzött soká, befordult a konyhába. Hát így történt, hogy Havas Péter fél évig járt a lányhoz. Nagy idő volt ez a fél év, és elég ahhoz, hogy ez a derék, jó dol- gos fiú megtanulja: mikor és hogyan keU káderezni.
