Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1. szám - Bábi Tibor: Csicseri krónika

«. Szép kaszálója volt, szép sarjú nőtt

azon. A Babincsák, meg rajta! Ráhajtotta a

gulyát.

ennek az egy szál sovány állatnak viseli

gondját.

— Hej, hej! nagyon öreg ember az

öreg Babincsák — mondja a kecske, mond

ja az ól, mondja az öreg ház és a szalmp-

tető.

— öreg, öreg! — mondják a megnyikor-

gó bútorok, a süppedt ágy, a kisszék, a

légypettyes óra, a szögön lógó tarisznya is*

— Öreg, öreg! — így szólongatja őt a

felesége, ha elment az étvágya és ebédre

csalogatja.

Ha rágyújt, szippant, ha megpiszkálja a

dohányt, tréfára fogja a dolgot:

— Hehehe — nevetésre torzul a szája.

A pipa jókedvre deríti. Ül a kisszéken, lá

bát szétveti, görcsös kezét tenyerével a

térdére fekteti. Ül, mintha királyi széken

ülne.

Ilyenkor legény korára, katonakorára gon

dol.

— Katona voltain, honvéd katona Ung-

váron — szokta mondogatni és elemlegeti,

hogy menetelt valamikor a század, hogy

vágta ő egykor a díszlépést, annyira, hogy

egy fia szög se maradt a bakancs talpában,

mire a kaszárnyába értek. Még most is

dobbant a lábával, megtapogatja öreg tér

deit, fáradt inait

— Bizony, bizony, eleget jártak már

az én iúgóim.

Eleget, eleget. Megjárta öreg Babincsák

Amerikát is, csak hogy nem igen ení ékezik

már, merre járt A nyomorúság kergette

Ilyen ember az öreg Babincsák... Ha

rágyújt, szippant, ha megpiszkálja a do

hányt, tréfára fogja a dolgot:

— Hehehe — nevetésre torzul a szája.

A pipa jókedvre derítU