Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Vajda József: "A búzájuk bokrosodjon"
.. A búiájuk bokmodjou" *£2 am úgy, mint a nóta mondja, hogy „a csitári hegyek alatt régen leesett a hó“, ha nem ezekben a farsangot ülő napokban úgy mondhatnánk, hogy a csitári hegyeken még most is nagy a hó. Alatta a völgyeken, a fehér hólepedő alól, mint egy óriási, szaka dozott ponyvából, már itt is, ott is kilát szik az agyonázott föld. A tavaszi szellő le- helete olvadásnak indítja a nagy hótakarót, amit föld és ember egyaránt megérez. Gerencsér, Csitár, Zséne, Kdön és vala mennyi nyitna-környéki falu lakói örülnek, hogy a szokatlan nagy télből már kifelé lá balunk. Az elmúlt év békés munkája szi lárdabbá tette hitüket. Ezért is él talán még ma is oly erővel e kis falvak népének lei kében a farsangolás, mely ma már kétszeres öröm, mert mindenkinek jut miből. Zsére, a csitári hegyek mögötti völgy leg alsó hajlatát üli meg. Kevés falura mond hatnánk el, hogy úgy megőrizte az elő dök ősi szokásai szerint díszített népvise letet, mint Zsére. Meglepően szépek a fiatal lányok ízlésesen díszített ruhái, melyeket még színesebbé tesz a vállon hordott tarka rózsás kendő. Bizony a legények tanulhat nának ízlést a lányoktól ruha viseletben. Délután aztán, amikor díszesen var rott ruhájukban készülnek a lányok a bál ba, a fiatal legények innen is, onnan is melléjük szegődnek. Vannak, akik a kapu alól nézik, főleg idősebb bácsik és biztat- gatják őket: „Forgasd meg, hogy megemle- gesse“ — mondja Kovács bácsi az egyik legénynek. Kovács Gergely régi ismerője a községnek, meEé szegődünk és megkérdezzük: „Kovács bácsi, hogy is volt az a farsangolás, az a sárdózás régen?“ Elmondja Kovács bácsi, hogy az ő idejé ben még minden évben választottak egy le- génybírót, aki a farsang utolsó napjaiban vezette a sárdózást és a farsangi bált. Sár- dózni úgy járnak, hogy zenekísérettel be járják a házakat, a legények karján kosár, melyben tojást gyűjtenek. Közben jótercnést kívánó régi népdalokkal köszöntik a ház lakóit: „A búzájuk bokrosod jón, az árpájuk sokat adjon“ és hasonlókkal. Másnap ismét folytatják a legények, de már ekkor szalonnát és kolbászt is gyűjte nek. De ezen már az idősebbek is rész tvesz nek. A házról -házraj árás közös volt és min denkihez elmentek köszöntem. Az össze gyűjtött holmit a bálba viszik, ahol közös mulatozás mellett vígan töltik el farsang utolsó napjait A mulatságban a legények jól megtáncoltatják a lányokat, Az a szokás, hogy a jókedv tetőfokán magasra emelik a lányokat és közben azt kiabálják: „búzátok ilyen magasra nőjjön, a kenderetek ilyen magas legyen“, stb. A régi hagyomány azt tartotta, azoknak a termése lesz szép ma gas és nagy, akiknek a lányát jó magasra emelik a farsangi bálban. Persze, így még ma is azt szeretné minden lány, hogy őt magasra emeljék, no ha nem is csak azért, de biztos jól esik nekik. Még tavaly is volt a faluban sárdózás, de az kién azért nem csi nálták, mert a fiatalság nem kapta meg a bált — így mondja Kovács bácsi. Ma már ha nem is oly frissen mint ré gen, de még mindig élnek a zsérei nép lel kében népünk gazdag hagyományos szoká sai. A díszes népviselet csak azért szegénye sedért el, mert a kizsákmányoCó rendszerek lehetetlenné tették azt, hogy az egész falu hozzájuthasson. A szegény embereknek a díszes ruhák helyett rongyok jutottak, a szegény házban nem tudtak mit adni a sár- dózóknak, mert maguknak sem volt. Ma, amikor már mindenkinek meg van a lehe tősége arra, hogy ezeknek a szokásoknak részese lehessen, melyek mélyen gyökeret vertek népünkben, segítsük kibontakozni, hogy még szebb új virágot és vidámságot hajthassanak. És akikor majd nem lesz hiába a jótermés-kívánás, hanem foganatja dús lesz a vidáman dolgozó emberek keze nyo mán. " Vajda József
