Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Egri Viktor: Hídépítők. Ladislav Mňačko színműve a Magyar Területi Színházban
káját, s az a tény, hogy Lubomír Smrcoknak, a Szlovák Nemzeti Színház -munkatársának személyében újabb rendezőt kellett bekap csolni a munkába, csupán lehetővé tette a régóta húzódó bemutatót, de semmiképpen sem jelentette a rendezői kérdés megoldá sát. Jórészben a rendezői válság számlájára ír juk, hogy a rokonszenvesen fejlődő Konrád József — aki egyúttal a játék segédrende zője is volt — Vargon esik szerepében ez úttal nem elégített ki. Mintha nem lett vol na teljesen tisztában Vargoncsik jellemével; túlerős, olykor egészen nyers kitöréseivel el torzította az alakot, megfosztotta azoktól az emberi vonásaitól, amelyek jelzik, hogy itt egy tévútra siklott lélekről van szó, akit megfelelő emberek megfelelő szóval meg tudnak nyerni a közösség jó ügyének. Var goncsik végtére is megbántott, önmagával vívódó ember, aki éppen darabosságával lep lezi sebeit. A színésznek éreztetnie kell a ví vódást, a belső harcot, különben nem válik hitelessé emberré érése a játék befejező ké pében. Konrád József öntudatos, igényes színész, s ezért hisszük, hogy megtalálja az utat az átéléshez, szerepe mélyebb megfor málásához. Még nagyobb hibának bizonyult Páricska szerepét az egyébként tagadhatat lanul tehetséges Kis Lajosra bízni, aki az igazi átélés híján túlexponálta, túlerős ki töréseivel szintén el torzította Mnacko játéká nak ezt a fontos alakját Ugyanúgy nem elé gített ki a szerepébe beugró Udvardy Anna játéka sem. Ez is többé-kevésbbé rendezői hiba, hogy egy öntudatos munkáslány sze repét akár kényszerhelyzetben is, olyan színészre bízták, akinek tehetsége csak egé szen más síkon, más szerepkörben érvénye sülhet. E téves szereposztást és kiforratlan játé kot részben helyrebillentette Király Dezső elmélyült és átélt alakítása a rokkant Hu- lej szerepében. Király ezúttal is bebizonyí totta, hogy az együttes legmegbízhatóbb, élenjáró tagja. Alakításának felejthetetlenül szép és meleg pillanatai vannak, bensőséges játékával egész embert sikerült színpadra állítania. Nagy jelenetét a harmadik felvo násban azonban ő is eltúlozta, a darab leg emberibb momentumai ezért nem keltették a méltán elvárt visszhangot. De ez a le küzdhető hiba alig csökkenti játékának mű vészi színvonalát. Király ízig-vérig színész temperamentum, akire a szlovákiai magyar színjátszásban betöltött vezető szerepében még nagy feladatok, — nem utolsó sorban — nevelő feladatok várnak. Ugyanígy Fekete Gyula is kielégítő a két- laki Fabó gondosan megrajzolt szerepében. Éreztetni tudta, hogy a föld embere, aki lassan nő bele a munkás életbe, nem vetve Király Dezső, Hulej szerepében le magáról sem gondolataiban, sem szoká saiban a falut. Ha Fekete beszédmodorán javítani tudna, még értékesebbé tehetné alakítását. És örömmel regisztráljuk az együttes néhány fiatal tagjának síkeres sze replését, elsősorban Gyurkovics Mihály és Tóth László alakításait. Gyurkovics játéka meggyőző volt, fizikai cselekvéseivel helye sen éreztette, hogy ő is a falu embere, s hogy most nő szívvel-lélekkel a munkakö zösségbe, Tóth László ifjú hitét és lelkes ségét is hitelesnek éreztük és jól formálta meg Ligeti László Matula mérnök nehéz szerepét. Siposs Jenő (Kiss főmérnök) már színtelenebbel hatott — a szerző hibájából Fazekas Mihály, a színház új tagja, jó anyagnak bizonyult. Lőrincz Margit és Lel kes Magda játéka is tóelégített. Mindent egybevéve megállapíthatjiik, hogy az együttes a megoldatlan rendezői problémát lelkességgel próbálta áthidalni. Ez a lelkesség azonban korántsem megoldás. Az együttes — ahogy Peter Karvas a be mutatót követő megbeszélésen megállapí totta — egyenletes játékkal indult útnak s ma ott tart, hogy néhány tagja erősen előreugrott, egészében azonban a visszaesés veszélye fenyegeti. A rendezői kérdés meg oldásáig a színház élenjáró tagjaira vár a nevelés feladata, hogy az egész együttes színvonala emelkedjék és olyan fejlődésnek induljon, amely alkalmassá teszi egyre igé nyesebb feladatok sikeres megoldására. Egri Viktor
