Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Bábi Tibor: Nagy dolog történt
Bobinics Zsuzsanna, a tyúkfarm > vezetője 56 ember! ősszel még az egész falu ben ne volt a szövetkezetben. Ez a néhány em ber most mégis többet jelent, mint az egész falu. Az a kavarodás és fejetlenség, ami ara tás után megingatta a szövetkezetét, itt, ennál a számnál megtorpant. Ne tovább! A jövendő csíráját, magját még az sem tudta megfojtani. Hasztalan volt a kulákok mes terkedése, hasztalan a pártba furakodott elemek szövetkezetét megutáltató erőszakos politikája. Weinrauch János elvtárs, a szövetkezét állandó instruktora, figyelte, magában úgy látszott értékelte, fölmérte a fordulatot. Volt bérest választanak az ellenőrző bizottság elnökévé. Talán erre gondolt és mosolygott. A taggyűlés egyhangúlag elfogadta Ruszin Pétert. Aztán olyasmi történt, ami a hangok egész viharát keverte föl. Az elnök kijelen tette, hogy két volt szövetkezeti tag: Bod nár Gyula és Szabó Gyula újrafeivételre jelentkeznek. Ruszin Péter felugrott, mint ha valaki megharapta volna. Kezét ökölbe szorítva hadonászott. — Én olyan tagot látni sem akarok! A sarokból egy másik hang dörgött: — Spekulánsokat nem tűrünk! Géczí Gyula is felugrott. Keze előrelendült, úgy mutogatott arra, ahol a jelentkezőket sejtette. — Bevesszük őket, de előbb hat hónapig gondolkodjanak és úgy jöjjenek vissza. Bodnár Gyula ott ált egy csoportosulás közepén, látni sem letetett Talán elrejtő zött, olyan súlyos szavak zuhantak kopo nyájára. Egy józan mentegető hang szólalt föl a homályból. — Emberek! Bodnár Gyula megszakadt tavaly az istálló építésénél, sérvet kapott. Azért maradt el a szövetkezettől, mert nem bírta a munkát. — Úgy van, úgy — helyeseltek többen. Ellentéteá vélemények alakultak. Weinrauch János emelkedett szólásra az asztal mögül. — Spekulánsokat valóban nem veszünk be. De fontoljátok meg a döntést és szépen sorjában szavazzatok, hogy Bodnár és Sza bó méltók-e arra, hogy visszavegyék Őket a szövetkezetbe. Bodnár Gyulát a többség elfogadta, mert valóban sérvet kapott. De Szabó Gyulát el ítélte az egész gyűlés. Mindig oda húzott, ahol több hasznot várt, hol az építkezés hez, hol a szövetkezethez, hol a kosárfonó hoz. A szövetkezetét több ízben cserben hagyta-. Szabó Gyula bizony gondolkodjék még hat hónapot és csak azután jelentkez zék. Talán számított erre a fogadtatásra s a gyűlésen nem is jelent meg. Szavazás után Hudák elvtárs kijelentette: — Bodnár Gyula újra szövetkezeti tag! A többségi szövetkezetnek annaikidején nem volt tekintélye. Lopta, aki tehette, cser benhagyták, amikor akarták. Ez a kis közös ség erős és egészséges, annyira, hogy ítél- , •kezni sem fél. Itt valóban nagy dolog tör tént, ★ Weinrauch János a gyűlés után következő második napon, hétfőn fölkereste Popéi né nit. A takarmányozó Popéi János édesany ját. Nagy gbndot okozott neki a rokkant ember sorsa. Popéi Jánost gyerekkorában egy pajtása fellökte a jégen s azóta sántít. Elvégez ugyan minden munkát, de a ka szálást nem bírja. Talán egyéb munkát is nehezen bír, de azt ő sehogy el nem árulja. Weinrauch Jáno6 fölfigyelt az iparkodó, eszes emberre és iskolába küldte. Három éves gazdasági iskoláról volt szó és Popéi János hetenként be is járt Nagykaposra az előadásokra. Ügy látszott, szorgalmasan ta nul s egyszer hasznára válik a szövetkezet nek. Egy időben aztán érthetetlen módon elment a kedve a tanulástól s nem járt el
