Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Mayer Imre: A szórendben előforduló hibákról
meztetés rájuk, mint negatív oldala a nyelvi készség fejlesztésének, szintén igen fontos. Da természetesen nem lehet egyszerre és egy csomóban minden előforduló kifejezés- beli hibáról beszélni. Ennek a kérdésnek rendkívül sok ága-boga van. Hogy csak a főbb pontokat említsük, ide tartoznak: az idegen szavak használata, a stílus síkjának betartása, a vonatkozó névmás használata, a jelző és jelzői mellékmondat viszonyának kérdése, a határozott és határozatlan névelő helyes használata, az igevonzatok kérdése, a helyes szórend stb. ellen elkövetett hibák. E kérdések közül a jelen rövid cikkben csak egyre akarok kiterjeszkedni, a helyes szórend kérdésére. A magyar nyelv szórend jének kötöttsége aránylag csekély és leg szorosabb összefüggésben van a mondatbeli hangsúllyal, azaz a szavak rendje általában légióként attól függ, hogy mit akarunk ki emelni. Ami fontos, hangsúlyozott a mon datban, azt első helyre tesszük, vagy legalább is a mondat állítmánya elé. Anél kül, hogy itt rendszeres elméleti ismerte tést adnánk a szórend nyelvtanilag megálla pított szabályairól, csak néhány gyakorlati esetben mutatunk rá a sajtóban legsűrűb ben előforduló szórendi hibákra és elkerü lésük módjára. A leggyakrabban előforduló szórendi hi bák közé tartozik az igekötő helytelen el választása és az ige mögé tétele. Általános szabályul lehet tekinteni, hogy ha az ige- kötős ige előtt megszorító, kizáró, tagadó értelmű módosító vagy határozószó áll (pél dául csak, kevéssé, rosszul, nem, ne stb), akkor az igekötő elválik. Például: rosszul in tézte el az ügyet. Ha azonban olyan mó dosító vagy határozószó áll az ige előtt, amelynek összefoglaló vagy erősítő jelenté se van (pl. is, szintén, ismét, mind, vala mennyi, bárki, korán, jól, csakugyan, feltét lenül, stb.) akkor az igekötőt nem lehet el választani az igétől. Például: a gyűlésen el határozták, hogy minden szövetkezeti tag nak osztanak ki 50 korona járulékot. He lyesen: kiosztanak. Vagy helytelen ez: Az elnök az ügyet még az aznapi ülésen ter jesztette elő. Helyesen: előterjesztette. Helytelen: a gyűlés nagy lelkesedéssel fo gadta el a javaslatot. Helyesen: elfogadta. Helytelen: azóta sok víz folyt le a Dunán. Helyesen lefolyt. Ugyanígy helytelen: A vi szonyok keservesen változtak meg. Helye sen: keservesen megváltoztak. Vagy ez is: tettét százszor bánta meg. Helyesen: tettét százszor megbánta. Ezzel a kérdéssel már Arany János foglalkozott egy, a szórend ről írt részletes tanulmányában. „A jövő stílusa“ című kis prózai szatírájában kicsú folta az igekötő helytelen elválasztásának szokását és még néhány más terjedező nyelvhibát is. Mutatványul pár sort közlök belőle: „Élt egyszer juhászbojtár. Ö min dennap hajtotta ki nyáját a faluvégre. S ha a juhok szép csendesen széledtek el a me zőn, ő kényelmesen heverészett le a növény zetre. Fiatal szívét erősen gyújtá fel a sze relemtűz, mert nem messze pülanta meg a patakban egy leányt ruhákat mosni. Ő tüs tént mene közelebb és nem nyugvék mielőtt szépen csalogatta őt a vízből ki.“ stb. Egy másik, elég gyakran előforduló szó rendi hiba a kötőszavak helytelen elhelye zése. A magyar kötőszavak általában a kap csolandó mondat élén állnak, kivételek azon ban az ugyanis, azonban ás pedig kötőszók, amelyek legtöbbnyire második helyen áll nak. A csak kötőszó pedig az elé a szó elé való, amelyre megszorító jelentése vonatko zik. Helytelen tehát ez a szórend: Ezt a se gítséget a pártszervezetek részéről tanúsí tott ellenőrzés hiánya miatt a propagandis ták ötven százaléka használta csak ki. Eb ben a mondatban a „csak“ az „ötven szá zaléka“ szavak elé való. Az is kötőszót is sok esetben teszik rossz helyre. Például: És ha a formális döntés az igazgatóság hoz zájárulásától is függ, ez az állásfoglalás egy pilanatig sem lehet kétséges. Az is helye itt az első mondat végén van. Aminthogy a megengedő értelmű (habár, noha, jóllehet kötőszóval helyettesíthető) is kötőszó he lye legtöbbnyire az állítmány után van Ugyancsak sokszor fordul elő a nyelvtan, birtokviszony kifejezésénél is a helytelen szórend, különösen a kettős birtokviszony nál. Például: a beteg segítségére siető kikö tői poliklinika szovjet orvosai agyvérzést állapítottak meg. Helyes rendben: a kikö tői poliklin ikának a beteg segítségére siető orvosai. Közlő, nyoxnatéktalan mondatban általában kívánatos az alanyt első helyre tenni. Tehát helytelen ez a szórend: Ezt a hibát kiküszöbölhették volna, ha a városi pártbizottság plén urnának határozatát telje sítették volna az alapszervezetek. Itt az alanynak (alapszervezetek) helye a feltéte les mondat ha kötőszava után van. Ugyan így helytelen az alany hátravetése ebben a mondatban: Kedden a délutáni órákban a szénbánya első aknájának dolgozói befe jezték novemberi tervüket. Helyesen: a szénbányák első aknájának dolgozóival kel lett volna kezdeni ezt a mondatot. A szórendnek természetesen sok csínja- bínja van, amelyek egy ilyen rövid cikk ke retében nem ismertethetők, mert rendszeres összefoglalásuk rendkívül nagy helyet venne igénybe. Megelégszünk tehát azzal, hogy a fentebbiekben rámutat tünk néhány leg gyakrabban előforduló és könnyen elkerül hető szórendi hibára. Mayer Imre
