Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Kovács István: Amire a szocializmus építése kötelez / Szeressük, ápoljuk anyanyelvünket
A marxizmus-leninizmus klasszikusai vilá gosan -rámutattak a nyelv szerepére. Marx, Engels, Lenin és Sztálin mindannyian fog lalkoztak a nyelv ügyével. Azt tanítják, hogy a nyelv felbecsülhetetlen érték. Lét rehozásával és segítségével alakult ki az el ső emberi közösség. Minden korban létfon tosságú szükséglet volt. Közvetítésével jött létre a társadalmi termelés, stb. Ha a tár sadalom fejlődését akarjuk szolgálni, nyel vünket is gondoznunk kell. Nyelv nélkül elképzelhetetlen a haladás. Gondolatainkat, érzéseinket, tapasztalatainkat felhasználha tóvá, hozzáférhetővé csak a nyelv közvetí tésével tehetjük. Ezért mondta Marx: „Az eszmék, ideák nincsenek elkülönítve a nyelv től“. Nincs nála tökéletesebb közlési és érintkezési eszközünk az atomvilág és a rakétaközlekedés hajna’án sem! Nem véletlen, hogy éppen a nagy gon dolkodók, az emberiség legnagyobb tanítói, az írók — a lélek mérnökei látták a múlt ban és napjainkban is világosan a nyelv szerepét, a nyelvi ismeretek szükségessé gét. Közismertek Lenin és Sztálin tanításai a nyelvről és értékeiről. Sokat mondanak róla az írók és a költők! Csokonai Mihály így jellemezte, mit jelentett számára az anyanyelv: „Magyar nyelv! édes nemzetem nek nyelve! te általad szólaltam én meg legelőször, te általad hangzott először az én fülemben az 'édes anyai nevezet, te resz- kettetted meg a levegőeget, amelyet legelő ször szíttam, az én bölcsőm körül, s te töl tötted be azt az én nevelőimnek, az én hazámfiainak, az engemet szeretőknek nyá jaskodásaival, te általad kérte az én csecse mő szám a legelső magyar eledelt, a te da rabolt ízecskéidben kezdettek kifesleni az én gyermeki elmémnek első ideái, mint a született hajnal apró sugarai, mikor a vilá gosság lenni kezd.“ Kazinczy Ferenc is mélyen rátapintott a nyelv lényegére: „A nyelv az legyen, ami nek lennie illik: „hű és kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol ás érez.“ Idézhetnénk még Bessenyeitől, Kölcseytől, Kossuthtól, vagy Hviezdoslavtól, Stúrtól, stb. A nyelv ma is a társadalom leghűbb tol mácsa, a termelés szervezésének alapfeltéte le, biztosabb és szebb jövőnk érdekében foly tatott harcunk fegyvere. Annál is inkább fe lelősség terhel bennünket, hogyan gondoz zuk, fejlesztjük és értékeljük. Csak ha jól ismerjük, csak ha szeretjük, akkor tudjuk feladataink megvalósításában felhasználni. Sajnos, ezen a téren még sok tennivalónk van. Hányszor tapasztaljuk, hogy a nyelvi ismeretek hiányában mennyi félreértés és zavar keletkezik, őszintén megválthatjuk azt is, hogy sok füzet, könyv anyagának elsajátítását éppen rossz nyelvezete teszi lehetetlenné vagy legalább is nehézzé. A csehszlovákiai magyarság nyelvében a következő hibák a leggyakoribbak. Sok idegen szót használnak fölöslegesen, könnyelműségből, néha talán számításból is. Többen sok szlovák szót kevernek beszé dükbe. Talán azt gondolják, hogy ezzel az állam iránti hűségüket bizonyíthatják. A szocialista meggyőződésű, a harcos materia lista, a becsületes és őszinte ember a mun kához való viszonyával, az állam érdekeinek szem előtt tartásával és védésével, az állam népeinek megbecsülésével és azok hagyo mányainak, kultúrájának tiszteletben tartá sával tesz erről bizonyságot. A kevésbbé jól vagy rosszul kiejtett szlovák szavak, ki fejezések szükségtelen keverése a tiszta ma gyar beszédbe, magyar környezetben inkább a tiszteletlenség, a műveletienség és felüle tesség jele; mindkét nyelv szépségeinek ki forgatását és azokkal való súlyos visszaélést jelent. Gyakran vétünk a magyar nyelv szórend je ellen. Gondolkozás nélkül, gépiesen fűz zük mondatokká szavainkat. Pedig érezhet jük, mennyi árnyalattal, finomsággal, meny nyire vüágosabban fejezhetjük ki magun kat a magyar nyelv eredeti szórendjével. Használjuk föl a szórendet a fogalmak, a beszédszakaszok hangsúlyozására. Legyünk e tekintetben igényesebbek, hagyjuk érvé nyesülni szépérzékünket is. A hangsúlyozásban is tapasztalhatunk hibákat. Terjed a daloló, nyújtó, szóvéget fölemelő hanghordozás. Ez egészen visszata szító a magyarban. Minden nyelvnek meg van a maga jellegzetes és szép hangsúlyozá sa és hanghordozása, így a magyarnak is. Akkor tettünk valamit, ha az idegen hang- súlyozást és hanghordozást a nyelvvel együtt sajátítottuk el, nem pedig külön és keverve. Sok nyelvhelyességi hibát találunk a for dításokban. A fordítók gyakran egészen ért hetetlen, új műnyelvet használnak. Szóról szóra fordítanak, nem mérlegelik, nem vizs gálják az eredeti szöveg tartalmát, értel mét, nem is szólva a stilisztikai oldaláról. Tudatában kell lennünk, hogy akár szép- irodalmi, akár politikai vagy bármilyen tu dományos művet fordítunk, arra igen nagy szükség van, azt a tömegek kezébe akarjuk adni. Ezért nagyon fontos, hogy a fordítás közérthető, világos, egy,szerű, de mégis hű legyen. Igen ajánlatos ellenőriztetni a for dításokat. Sorolhatnánk még tovább, mint pl. az üres beszéd kedvelését, a zsargon hatását, a ter- jengősséget, bizonyos indulatszók felkapását, stb. Ezekre viszont jobb részleteiben rámu tatni — visszatérünk rájuk más alkalommal. Kovács István
