Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Sütő András: Asszony a talpán
Nagyon el vagyok keseredve, mert teg nap is összezördültem vele s erre azt mond ta: — Annus, a te hangod nem a nép hang ja, hanem a reakció beszédje. — Miért a reakció beszédje? Az utat meg kell javítani, a földgázt be kell vezet ni, ha kérik az emberek. Itt a sok földgáz, akárhová lép az ember, szelei a föld, annyi van. — De azt mondtad, nincs ecet. Ez a reak ció hangja. — Könnyű neked, mert te hoztál magad nak a városból. De a szövetkezetben nem lehet kapni. Mivél savanyítsa meg az em ber azt a kis fuszulykalevest? — Ciberével, Azzal is lehet savanyítani. Hát nem érted meg, asszony, hogy nem vagyunk a kommunizmusban? S ahelyett, hogy meggyőznéd az embereket, hogy ne hézségek vannak, azért nincs ecet, még te is kiabálsz. Ez fiam, a reakció hangja. Mihály drága, nagyon jó lenne, ha itt hon lennél, mer$ nagyon el vagyok kese redve. Hazamentem a községházáról és sír tam, mint a gyermek. Hogyne, mikor azt mondja, hogy a reakció hangját viszem a gyűlésbe. Leborultam az ágyra, úgy fojto gatott a sírás, akkor bejött édesanyád és azt mondta: — Édes lányom, minek jártatod annyit a szádat? Látod, még törvény elé kerülsz, mert azt mondja Seregély, hogy reakciós vagy. Hadd el fiam, sárban születtünk, sárban halunk meg. Végezd a dolgodat, ne mind a más bajával törődj. Hát én csak hallgattam, amit édesanyád mondott és nagyon elszégyeltem magam. Ezért választottak meg engem az emberek, hogy most meghúzódjak, hallgassak, csak a magam ügyivett törődjek? Azt mondtam neki: — Tudja meg, édesanyám, nem hagyom magam. Megmondom a pártnál, megírom az újságnak is. Meg én, édesanyám. Nem tudom, híre ment, vagy mi volt, de mind odagyűltek hozzám a szomszédok. Odajött Csipkés Jani, Gál Sanyi, a szövet kezeti elárusító, a többi képviselő. Alig fér tek a házba, már olyan kicsi az a ház, az isten áldja meg, nagyobb kellene. Azt kér dezik, mi van Annus, összevesztél az el nökkel? össze én, összevesztem. S mondom, hogy miért. Jóemberek, nem ti mondtátok, hogy csináltassuk meg az utat és ha már ott a földgáz és a villany a malomban, vezessük bé a házakba is? Nem ti mond tátok? De biza mi. Hát akkor mért vagyok én reakciós? Azt mondjátok meg? Jaj, Mihály, Gál Sanyi akkorát káromkodott, azt gondoltam, leszakad a ház, olyan dühös volt. Hogy ő most indul, éjtszakának ide jén, bemegy a rajonhoz, elmondja, hogy mi van. A felesége nem engedte, mert el ment volna. Én nem tudom, az a Zsuzsa is, úgy irányítja azt az embert, de elég rossz irányba. Azt mondta: „Suhuvá! Mert azért vettél bakancsot, hogy valakinek az ügyibe koptasd azokon a hegyeken!’' így aztán nem ment él, de én azt mondtam: írjuk meg az újságnak. Megmondta az az újságíró, aki itt volt, ha valami baj van, írjuk meg. Azért van az újság, hogy se gítsen. Éjfélig tárgyaltuk a dolgot. Aztán meg írtam, felolvastam nekik. Azt mondták, jól van. . Mondd meg te is Mihály, ha rosszul cse lekedtem. Azt írtam: nézzétek, kedves elv társak, én képviselő vagyok. Amikor meg választottak, azt mondtam a népnek: dol gozni fogunk azért, hogy jobb legyen az élet. Adjuk he rendesen a kvótát, ami jár az államnak. Mert kell a jó kenyér a mun kásnak, a katonának, ott katonáskodnak a mi gyerekeink is, meg iskolába járnak, egyik erre, másik arra, azoknak is jó ke nyér kell. Azt mondtam, hogy itt a falu ban is megjavítjuk az életet, az utakat, és a hidakat, mert a gyermek még elmegy falábakon, de aki öreg, az, hogy menjen, annak meglazultak már az inai. Ezekben a dolgokban az emberek pró báltak Seregély elvtárssal beszélni, de neki nincs ideje, mert o hét Jcilót fogyott és azt mondja, hogy esik ki a nadrágból, any- nyit szaladgál a nép ügyiben. Ezért hát az emberek hozzám jöttek, vigyem tovább a szavukat, a kívánságukat. Én tovább vit tem és erre azt mondja Seregély, hogy nem vagyunk a kommunizmusban, meg hogy a reakció nótáját fújom. Ezt írtam. Ugye, Mihály, nem tettem rosszul, hogy megírtam? Válaszolj sürgő sen, mert úgy elkeseredtem és a gyerek is azt mondja: mért búsulsz édesanyám? Mon dom, nem búsulok, csak nincs kedvem. Azt mondja, hadd a nyavalyába, mért kell neked képviselőnek lenni? Ki mondta ezt neked? Nagyanyó. Azt mondja, már el ment az eszed, hogy egész nap csak poli tikával foglalkozol. Ládd, ilyeneket beszél a gyermek, így tanítja a nagyanyja. Írjál neíci Mihály, írd meg, hogy ne tanítsa ilye nekre a gyereket, mert ha én mondom, csak haragszik. Most már többet nem írok, mert sietek ki a mezőre. A kukorica nagyon szépen fejlődik, ha nem jön valami szárazság, szép termésünk lesz. Te csak tanulj, hogy őszire hazagyere, mert nagyon várunk és addig is csókolunk mind a ketten. A •nneto HARMADIK LEVÉL. Na, Mihály, most mit csináljak? Meg jelent a levelem az újságban. Mi volt itt, ha láttad volna! Seregély elsápadt, amikor elolvasta, aztán összetépte az újságot. A sánta írnok dfehéredett, úgy megijedt a kritikától. Ezt onnan tudom, mert Kis Laji épp ott volt, látta őket. Futott mindjárt hozzám s mondta, hogy na Annus, betetted az ajtódat. Baj lesz. Miért lesz baj? Abból csak jó származhatna. Délután lehivattak a községházára. Hát elmentem. De szomorúan mentem, mert eszembe jutott, hogy a választások után, hogy dobogott a szívem az örömtől, hogy siettem, futottam, átal a templom kertjén. De most már nem azért mentem, hogy a
