Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Mikszáth Kálmán: Régi választások. Választási programbeszédek. A jelölt természetrajza. A Boér-legenda Gyergyón
Csatár: „Melyetek nek van itt a leg jobb dohánya?M — Nem kell a gyufa fiam. Nekem a tűz kő kell, meg a tapló. Nem szabad a régi től elmenni egyhamar az igaz embernek. Az olyan ember, aki a divat után kapkod, nem kóser ember. Apáink boldogabbak vol tak, míg a masina nem volt. Üssön bele a fészkes istennyJa! — Igaz, igaz! — Azt mondják itt ezek a mi ellenfeleink, a kormánypártiak, hogy így, meg amúgy olyan embert válasszanak kegyelmetek, aki kegyben állván a kormánynál, kieszközii amire szükségnek van. Hát jól van* mond tam magamban a múltkor, hadd legyen Ordody a képviselőnk, majd meglátjuk mi fog történni. Nem történt semmi! Most már megint kormánypártit akarnak választani! Hogy tán majd az eszközöl ki valamit, hogy szerencsésebb. De édes fiaim, azt mondom ám nektek, amit a gereblye egyszer föl nem vesz... föl nem veszi az azt másod szorra sem. Hát okos ember az olyan, aki kétszer megy a kaszálójára gyűjteni?” Már ekkor lázban tört ki a lelkesedés, s az éljen sivailgásokból nem lehetett töb bé egyetlen szavát sem érteni a Csatár beszédjének. (Pesti Hírlap 1834. 170. sz.) ^ jslöir természetrajza Egyetlen jelöltről és egyetlen esetről lesz szó, tisztelt olvasó, de olyan alakban, hogy minden jelölt benne legyen. Hát mondjuk, hogy úgy történt — egy nap távirat érkezett a kis vidéki városká ba. A távirat azt adta tudtul, hogy az or szágos képviselőjük, az ünnepelt hazafi és szónok meghalt... Nosza hamar koszorút, deputácziót. Megy a deputáczió, eltemetik, s megin- dirnak a kombmá^ók: ki lesz -*■> j E közben vidám vacsora van valahol, talán éppen a polgármesternél, aki már mindent elért, amit az ember elérhet (ugyanis királyi tanácsos), jelen vannak a kolompos emberekből is néhányan. Szóba jön a dolog, Végigjártatják eszüket az üre sedésben lévő országos nevezetességeken: kit lehetne, ki volna jó? Egyik is mond valakit, másik is a „ma radék emberek” közül, így időközben nem igen lehet turkálni az exczellencziások közt. Ejh. nem kell a csont! Mit gondoltok, urak hátha jobb volna már egyszer magunk közül választani valakit? De kit?... Katyódi Istvánt! Ugyan eredj vele, az már nagyon öreg, nem arra való. Hát Maranyai Gáborhoz mit szóltok? Az még nagyon fiatal. Nem rossz volna talán Szabó Ferencz? Az katholikus, a kálvinisták nem szavaznának rá! Legyen hát Tülök Sá muel. Arra meg a kathohkusok nem sza- ".T.zTMthaii. nic.i bitiici aj i us. Addig hányják-vetik a helyi notabilitáso- kat, míg végre valamelyik ráakad Toporczy Jánosra. Az ám, .Toporczy János!.... Az egészen derék ember. És taroikkozni is tud. Vá lasszuk meg Toporczyt! Ilyenformán megy az... Másnap már föl keresik Toporczyt a méhesében, ahol csön desen szunyókál ebéd után a méhdöngés mellett. — Tudod miért jöttünk? — Tudom. Tarokkozni akartok.
