Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Szántó László: Lenin a halhatatlan tanító és vezér
feláldozásával és rendíthetetlen cél- tudatosságával megszerezte a veze tett tömegek bizalmát és azt még fokozni is tudta. A kommunista párt megalkotásának folyamatában fejlő dött a marxizmus leninizmussá. A pártnak azonban új, a marxiz musban addig fel nem dolgozott ob jektív körülmények között kellett vezéri hivatását betöltenie s ezért Leninnek fel kellett fednie a mun- k istömegek szeme előtt ennek az új nak a lényegét. S Lenin Marx „Tő ké“-jének folytatásaként megírta kisterjedelmű, de óriási tartalmú és jelentőségű művét az imperializmus ról. amelyben bebizonyította, hogy a kapitalizmus átlépett fejlődésének utolsó, élve rothadó és halódó stá diumába, amelyben iszonyatos ka tasztrófák (krízisek, világháború stb.) előidézőjévé válik, de egyút tal a szocialista forradalmat is a történelem napirendjére tűzi. A monopolista kapitalisták és imperia listák elleni osztályharcban azon ban a munkásosztály nerp érheti be azokkal a harci eszközökkel és módszerekkel, amelyek kielégítőek voltak a kapitalizmus „nyugodt“ fejlődésének korában, nem érheti be azzal a stratégiával és taktiká val, amely elegendő volt a múltban. Ragaszkodni ezekhez a „jól bevált“ eszközökhöz és módszerekhez, amint azt a szociáldemokraták ajánlották a munkásságnak, egyet jelentett: „nyilakkal és kopjákkal“ felfegyve rezni a munkásságot és ezzel vezet ni őt a gépfegyverekkel és tankok kal felfegyverezett burzsoázia ellen, S ezért Lenin megalkotta az osz tályharc vezetésének új tudományát: a bolsevik stratégiát és taktikát s ennek segítségével megtanította a munkásságot: győzni. Lenin továbbfejlesztve és konkre tizálva a forradalom marxi elméletét a mensevikekkel vívott harcban ki mutatta és meggyőzte a munkássá got arról, hogy az eljövendő burzsoá demokratikus forradalomban arra kell a pártnak törekednie, hogy a munkásosztály váljék a forradalom vezető és döntő erejévé s ne a bur zsoázia, mert a burzsoázia fél a for radalmat logikusan a végéig ve zetni. Az imperializmus korában a burzsoa demokrata forradal mak inkább vannak előnyére a proletariátus érdekeinek, mint ma gának a burzsoáziának s ezért a proletariátusnak az a feladata, hogy a burzsoá demokrata forradalomban kivívott vezetőszerepet és a paraszt ság támogatását felhasználva a bur zsoá forradalmat szocialista forra dalommá fejlessze. „Az egész nép, főképpen a parasztság élén a teljes szabadságért, a következetes demo kratikus átalakulásért, a republí- káértí Az összes kizsákmányoltak és dolgozók élén a szocializmusért“ —- ilyennek kell lennie Lenin sze rint a munkásság politikájának. Lenin megtanította a munkásosz tályt arra, hogy nagyszerű történel mi feladatát egyedül nem hajthatja végre, hanem szövetségesekre ^ van szüksége s megtalálta őket elsősor ban a dolgozó parasztságban, az után meg a dolgozó kisiparosságban és értelmiségiekben. A szocialista vezetőkkel ellentétben, akik azt ál lították, hogy a parasztság és kis polgárság javíthatatlan ellensége a munkásosztálynak és a szocializ musnak, Lenin felfedezte ezen osz tályok létfeltételeinek mélyén azo kat az erőket, amelyeket a mono polkapitalizmus feléleszt és aktivi zál és amelyek alkalmassá teszik őket, de főképpen a paraszt ságot arra, hogy az a burzsoázia tartalékából, amilyen szerepe volt a múlt forradalmaiban, a proletariá tus tartalékává, sőt szövetségesévé váljék. A munkásság és parasztság Lenin elvei alapján a kommunista párt vezetésével megteremtett szö vetsége az elmúlt harminchat év nagyszerű történetében úgy megszi lárdult s úgy megállt minden próbát, hogy nyugodt lelkiismerettel állít hatjuk, hogy a parasztság óriási többsége ma a szocializmus lelkes és meggyőződött építője. A szocialista vezetők azt állítot ták, hogy a munkásosztálynak, ha majd a képviselőházban többségre tesz szert, egyszerűen át kell vennie a burzsoázia államgépezetét (rend őrségét, csendőrségét, bíróságait, hadseregét, iskoláit stb.) s azt a
