Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Jankovich Imre: Virágos házak Alsószeliben
Ritkán találunk a magyar népi építészet ben festett falú házakat. Nem mintha a magyar népből hiányozna a színérzék, az esztétikai igyekezet a környezet színekkel valjó felékesítésére, az éghajlati viszonyok azonban, a magyar táj erős napsütése, amely nek fényintenzitása megközelíti a Földközi tenger partvidékének megvilágítási erőfo kát,— a külső falak festésétől eltérő irány ba befolyásolja a magyar népművészetet. Az alföldi napsütésben a fehérfalú házak harmonikusan illeszkednek be a környező akácfák és egyéb növényzet sokárnyalatú zöld színébe. A fehér házfal messziről szik rázik az erős napsütésben és ezáltal mint egy alátámasztódik az épület szerepe a táj ban. Magán a falon érvényesülnek a kü lönféle fényreflexek, amelyek a nap min den órájában különféle árnyalatokat vetí tenek a fehér falrá. Az egész színkompo- ziciót kiegészíti a nádtető melegszínű pa tinája, vagy pedig a piros cseréptető, amely versenyig kel a messze látható fehér szín nel. A festett, mintákkal diszített házfal azonban beleolvadna az ilyen környezetbe és a ház mintegy terepszínt öltve elveszí tené domináló szerepét a tájban. Egészen más azonban a helyzet az olyan vidékeken, ahol kevesebb a napfény, ahol az év nagy részében felhős az égbolt. Itt már nagy jelentősége van a színesre festett falnak, amely alátámasztja a lakóház je lentőségét és gazdagabbá, élénkebbé, szín- pcmpásabbá teszi a környezetet. Az ilyen festett népi építészet jellegzetes nálunk az egyes szlovák vidékeken, főleg az ország nyugati részében, ahol különféle stilizált növénymintákka] díszítik a falakat. A régebbi eredetű házakon, főleg sárgás a’apen, az újabbaknál} fehér alapszínen gazdag élénkszínű mintákkal. — virágokkal, termén yd íszí tményekkel, — szőlő ka’ász, stb. tarkítják a házfalát. Nemrégen a Galántához közel fekvő Al sószeli községben jártunk, amelynek éghaj lata nagyjában megegyezik a magyar alfö’d viszonyaival, építészetében pedig szintén a fehér szín az urallkodó. Éppen azért fel keltette a figyelmünket az a pár pompásan diszített ház, amjelyet a községtől nem messze fekvő, úgynevezett „Alsó határban” találtunk. A házak udvari falát gazdagon borítják a bő fantáziájú stilizált virágmin ták, amelyek első pillanatra bizonyos ha sonlaíosságot mutatnak a szlovák népi-épí tészet díszítési elemeivel, — főleg, ami a színösszeállítást illeti. Az említett esetben okkersárga alapon megjelenik az egész szín skála, harmonikus, ízléses összeállításban. A színösszeállítás főleg a szlovák népmű vészet idézett ősibb példáira emlékeztet. Magukon a díszítési elemeken azonban a magyar ornamentika • bizonyos hatását lehet érezni. Napraforgó, tulipán, hagyma mintákat láthatunk gazdag változatokban. A díszítési mód, — a) falsík tagolásai — kissé bi zarr ugyan, de talán éppen ez az, ami oly bájossá és eredetivé teszi a fal kompozíció ját, amiből érezni léhet azt az alkotó küzdel met 'amelyet a népművész folytatott a' ren delkezésére álló anyaggal, hogy őseitől örö költ, évszázadokon át kifejlődött esztétikai követelményeknek megfelelő könvezetet al kosson. A kompozíció azonban minden bizarr- sága és naívságá mellett is — ösztönszerűen követi az épület tektonikáját néhány jelen téktelenebb hibás részlet kivételével. A fal három horizontális sávra van osztva. Az egész kompozíció kb. 60 cm. magas alapsávon nyugszik, amely sötétebb színű, apróbb ta- gozású és optikailag bizonyos stabil alapot nyújt az egész falnak. Ebből a sávból nő nek ki a pilaszterszerű díszítmények, ame lyek viszont vertikálisan tagolják és oszt ják szabályos mezőkre a legszélesebb sá vot. A Siető, jsí&örta illuzórikusain, a leg felső sávon keresztül a pilaszter díszítmé nyeken fekszik, amelyek tovább adják a stabil alapzatnak. A pilaszterek által ha tárolt falmezők ilymódon felszabadulnak a teherhordozástől és alkalmassá válnak a kötetlen díszítésre. Ezekben a mezőkben je lentkeznek a kompozíció legszebb részletei, a szabadon elszórt virágminták, amelyek hangulatossá teszik az egész házfalat. A nyílások, — ajtók és ablakok külön folyon dármintákkal vannak hangsúlyozva. Rövid kérdezgetés és nyomozás után meg leltük magát a falfestés alkotóját, Kelement Györgynét, aki azután hamarosan megol dotta a rejtélyt, hogy miként kerültek Al- sószelibe az ezen a vidéken oly szokatlan népművészeti elemek. Betértünk tehát Ke- lementék házába, hogy közelebbről megis merkedhessünk Kelement néni munkájá val. Azt mondanom sem kell, hogy az ő házuk is pompásan ki van festve, nemcsak a külső falak, hanem a pitvar is pompás
