Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Bábi Tibor: A lóbányai magnezit üzemben
Az alsó-kemencéknél Az egykori diák, ki annak idején fegy verrel harcolt a forradalmi seregek oldalán, most valóban felszabadult. Föl lángolt alko tóképessége és munkaereje. Törekvéseiben ifjúságának emlékei ösztönözték őt. Gyakran látta szeme előtt a porfelhőben fuldokló kis Máriát. Lónyabányán is hasonló ember telen munka folyt az elhanyagolt üzemben. Egy nap megváltó gondolata támadt. Ter vezett. rajzolt, éjjel is alig aludt és fára dozásának eredménye egy elmésen meg szerkesztett transzportőr lett, amely „telje sen kiküszöbölte az emberi munkaerőt az aknakemencékből kikerülő magnezit rako dásánál. „Katyusának” nevezte el a maga- szerkesztette robotot. Annyi év után most ifjúkori álmát valósította meg. A gép nyolc ember munkáját végzi el. A termelés me nete meggyorsult, s ő maga annak idején (1947-ben) 12.000 korona jutalmat kapott. Ébrei György nem elégedett meg az első sikerrel. Az aknakemencék 7 fokos szög alatt hajló csaknem vízszintes asztalát 50 fokos szög a'att hajló lejtőre alakította át. Ez a javaslat is bevált. Az égetett magnezit lehúzásának ideje 45 percről 25 percre csök kent Ébrei György tovább fáradozik. Mosta nában a huzatviszonyok megjavítására gon dol, .Ezt radiál ventillátorok felszerelésével akarja elérni Elgpndoüását kísérletképpen már végre is hajtotta, s ez helyesnek mutatkozott. Ha terve megvalósul, a lónyabányai aknake- mencék huzatviszonya teljesen megváltozik. Ébrei György legújabb javaslata a gáz elő melegítő kamrák létesítését célozza. Mint minden eddigi javaslata, ez is arra irányul, hogy a termelés menetét meggyorsítsa és anndk minőségét emelje. Azon a hétfői napon Fertál elvtárssal kel lemesen elbeszélgettek, olykor Ébreiné is csatlakozott hozzájuk. Emlékeztek, néha összenevettek, mindenben megértették egy mást. *** Naszály János és Horváth János kedden, szerdán és minden nap ott vannak, ott áll nak helyükön, éppúgy, mint az üzem többi dolgozója. Köröttük mindenütt éjjel-nappal szakadatlanul folyik a munka, soha nem szűnő, újra meg újra megújúló szorgalom mal. Az aknakemencékben izzik, pörköl ődik a nyers magnezit. A zúzómalom fölött finom por szálldos. Odébb valahol magas nyomás alatt formálják a téglát s az alagútkemen- cékben feketére égetik. A klubhelyiségben függő grafikon görbéje egyre magasabbra szökken. .,Mi, valóban nem kérkedünk — termelünk!”
