Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Szántó László: A szociáldemokratizmus egy burjánzó megnyilatkozásáról
ezen részének a készsége szolgálni az új uralkodó osztályt még nem elég ahhoz, hogy tényleg új értelmi séggé is váljék, hogy objektíve is szocializmust építő s nem pedig azt zavaró erővé váljék. A régi értelmi ség átnevelhető részét lényegét át- alakítóan kell átnevélni a mprxiz- mus-lenri nizmus tudományával és a szocializmus építésének gyakorlatá val, hogy új, szocialista értelmiség gé legyen. Az értelmiségnek a magas szak- képzettséggel bíró s nehezen vagy pedig egyáltalán át nem nevelhető részét sem okos „ócska vasba dob ni.“ A proletárdiktatúra államböl cse sége azt tanítja, hogy ezek szak tudását fel kell tudnunk használni, meg kell tőlük jó pénzen vennünk s a szocializmus építésébe befog nunk. Az új, szocialista értelmiség fő forrása azonban a munkásság, pa rasztság s általában a dolgozó nép széles tömegei, ahonnét az új értel miség legértékesebb „nyers anya ga“ kerül ki. A proletárdiktatúra, államhatalma a tehetséges munká soknak, parasztoknak, kézműiparo- soknak és dolgozó értelmiségieknek tízezreit emeli ki, oktatja ki, neveli át és állítja a gazdasági és állami gé pezetben olyan posztokra, amelyeket csák intelligens, tanult ember tölt het be. Az új értelmiség azon ré szével, amely még a kapitalizmus korában a munkásosztály oldalára állt és az ő értelmisége volt, ez a munkás és parasztsorból feljövő, fel nevelődő értelmiség a képződő szo ciálisai) értelmiség „sava-borsa“. Ez az a mag, amely körül kikristályoso dik az <új lényegű, mélyebb igazsá- gú megismerést termelő szocialista értelmisiég. Az új, szocialista értelmiség ki alakulásának ezt a kezdeti folyama tát fokozatosan felváltja az értelmi ségnek új, szocialista lényegű isko larendszerben való kinevelése. A szocialista egyetemek, főiskolák és szakiskolák már szocialista tudású, világnézetű és politikai öntudaM értelmiséget nevelnek a társadalom nak, amely szorosan összenőtt a néppel, a nép fiaiból és lányaiból, marxi-lenini tudományon nevelődött s lelkes odaadással szolgálja a szo cializmus ügyét. Erre a minálunk is már kialaku lófélben lévő értelmiségre persze már nem érvényes az a nézet, amely igaz volt a burzsoá értelmiséget il letőleg. Az új értelmiségre, egyes ki vételei ellenére is, másképpen kell néznünk, másképp kell hozzá viszo nyulnunk, mert az objektíve megvál tozott. Az új értelmiségben bajtár sát és sorstársát kell látnia a mun kásságnak és parasztságnak, mert objektivitásában az is. Ezért érté kelnie, tisztelnie s vele bajtársiasan együttműködnie kell a munkásosz tály, a parasztság és az egész szo cialista lakosság javára. Az ember hajlandó lenne feltéte lezni, hogy mindez olyan világos és logikus, hogy nem lehet félreérteni. S a mindennapi élet mégis lépten- nyomon mutat olyanokat, akik rendületlenül a régi nótát fúj^- ják új szövegre, a régi értelmiségre szabott teóriát szavalják az új ér telmiségre. Novotný elvtárs decem beri beszédében rámuítfetott arra a káros jelenségre, hogy a kialakuló- félben lévő új értelmiség között „akadnak egyesék, akik nem törőd nek szakképzettségük fokozásával, nem értik, hogy ma már nem elegen dő csupán a politikai képzettség.“ Ezek a lemar adózók, csak a „mun- kásösztön“-ben bízók, ezek az „élet tapasztalattal“ beérők a* hordozói és terjesztői azoknak a nézeteknek, melyek szerint az értelmiség általá ban kártékony lény s a munkásság és parasztság számára fölösleges. Ha közelebbről vizsgáljuk ezt a szociáldemokrata bárgyúságot, amely magát gyakran „kritikusság- nak“ és munkás „éberségnek“ álcáz za, kitűnik, hogy nem csak az értel miség ellen irányul, hanem a tudás, az elmélet, a tudomány, a mar- xizmus-leninizmus ellen általában. Ezek az együgyű áldozatai a szó-
