Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 7-8. szám - Jankovich Imre: Látogatás Borúth Andor festőművésznél / Szemle
482 megformálta egyéni művészi nézeteit és sikerült neki egyéni előadási módot elsa játítania a realista szemlélet keretein belül. 1873. június 18-án született Sátoraljaúj helyen. Itt végezte a gimnáziumot, majd édesapja halála után, aki a „Zemplén” című fdyóirat szerkesztője volt, özvegy édesany jával Budapestre költözik. Itt rövid időt a kereskedelmi akadémián, majd egy grafikai iskolában tölt, míg 1892-ben kikerül Mün chenbe, a Hollósy iskolába. Kiváló tehetsé ge lehetővé tette, hogy rövidesen tovább képezhette magát a múlt század művészi életének központjában, Párizsban. Párizsban hosszabb-rövidebb megszakításokkal nyolc évet töltött Lefébre és Fleury vezetése mel lett. Már ebben az időben kiváló sikereket ért el, amivel nevét ismertté tette odahaza Budapesten is. Párizsi tartózkodása alatt festette az „Este a műteremben” című ké pét, amellyel 1896-ban az 1000 forintos Károlyi-díjat nyerte, továbbá a „Torreá dort”, amelyért 1897-ben a szintén 1000 forintos Röck-díjat kapta, továbbá számos arcképet és genre képeket. Elért sikereivel felhívta magára Benczúr Gyula figyelmét, akinek meghívására haza tér Budapestre és belép Benczúr mester iskolájába. Az itt eltöltött négy év döntő hatással volt Borúth további munkájára. Benczúrtól sajátította el a virtuóz ecset kezelést az aláfestés technikáját, a valeurok mesteri alkalmazását. Azonban nagyrészt szintén Benczúr nevelésének volt a követ kezménye az is, hogy Borúth sokáig volt a már említett századvégi kissé merev a ka demizmus hatása alatt. Borúth ebben az időben mindig ismerteb bé vált. Ekkor keletkeztek a Ráth-díjjal kitüntetett „Feketeruhás hölgy”, a .Spanyol nő”, édesanyja arcképe, az országos magyar képzőművészeti társulat 4000 koronás díjá val kitüntetett „Krisztus születése”, továb bá a „Cigány család”. Benczúr mesteriskolájában szokásban volt, hogy a tanítványok mindegyike a négyéves tanulmányi idő alatt egy ideig külföldön tartózkodott, ahol valamelyik hí res festményt másolta a budapesti képző művészeti főiskola részére. Borúth Madrid ba utazott, hogy ott tanulmányozza az általa annyira csodált Velasquezt. A „Prá- dóban” lefestette Velasquez „Törpéjét”, mely mű többnek mondható, mint egyszerű máso1 ásnak. Borúiknak másolás közben si került megismernie Velasquez művészetének titkát, sikerült elsajátítania és saját mun kája részére. felhasználnia a nagy spanyol művész alkotásának lényegét. A mesteriskola elvégzése után a budapes ti művészházban, a Gellért-szálló fölött bé relt ki magának műtermet. É’etének-egyik legtermékenyebb időszaka volt ez. Ország szerte ismerték már ekkor nevét müveivel számos magas díjat nyert, képeit a szépmű vészeti múzeum, a fővárosi képtár, a királyi palota számára vásárolták. Nagy sikereket ért el a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól készített arcképsorozatával. Ebből az időből származik a képzőművészeti tár sulat 2000 koronás díjával kitüntetett „Krisz tus temetése”, az „Utcai énekes", a fővá rosi múzeumban őrzött „Önarckép”.. Már az előbbi években gyakran járt a Tátrában, melynek szépsége elvarázsolta a szép után annyira vágyódó művészt. 1911-ben pedig véglegesen ide költözik. Tátraszépla- kon telepedik le, amely érkezése után való ságos művészteleppé változik. Egyénisége ide vonzotta a magyar tájképfestők legjavát. Köszeghy-Winkler Elemér, Éder Gyula, Vass. Szlányi. Márton dolgoznak itt Borúth An dor vezetése mellett. Mednyánszky, Katona szintén gyakran megfordultak ebben az időben Tátraszéplakon. Ha a tájképfestészet nem is játszott olyan lényeges szerepet Borúth művészetében, mint az arckép, vagy a genre, mégis komoly sikereket ért el ezen a téren is. Főleg a hóföldte csúcsok fenséges szépségét, anyaguk minőségét, a hó fényreflexeit, a Tátra atmoszféráját sikerült tökéletesen megra gadnia. Elsősorban azonban a Tátrában is az arcképfestéssel foglalkozik. Megörökíti a Tátra kutatóinak, tudósoknak, túristáknak jellegzetes alakjait. Egyik legismertebb képe ebből az időszakból a „Férfi kutyával” ne vezetű. A kompozíció hátterét egy igen jól sikerült tátrai tájrészlet képezi. Borúth Andor ma már 80 éves, de palet táját most sem lepheti be a por. Naponta rendszeresen dolgozik, annak ellenére, hogy egészségi állapota, gyenge látása erősen gá tolja munkájában. A múlt év decemberében a csehszlovákiai képzőművészek rendezésében megtartott tárlaton egy férfiarcképpel és egy önarcképpel vett részt. Borúth Andor festészetünk azon ritka alakjai közé tartozik, akiknek még szerves és megszakítás nélküli kapcsolatuk van képzőművészetünk klasszikus hagyománya ival. Tapasztalatai, munkája igen nagy se gítséget jelenthetnek a mai művészeknek, akiknek elsőrendű feladata hogy a szub jektív művészet zsákutcájából visszatérje nek a múlt század haladó jellegű realista tradícióihoz, hogy erre támaszkodva tovább indulhassanak a szocialista realizmushoz vezető úton. Borúth Andor sokat dolgozott egész éle tében. Volt része sikerben éppúgy, mint csalódásban. A mi korunk már teljes egé szében érti es értékeli munkáját. Tudjuk jól, hogy művészetével mennyi örömet osz tott szét embertársai között és mindig hálásak maradunk érte. Jankovich Imre
